Ruth 3

1 És monda néki Naómi, az ő napaasszonya: Édes leányom! ne keressek-é néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod?

Potem ji je njena tašča Naomí rekla: »Moja hči, mar ne bom iskala počitka zate, da bo lahko dobro s teboj?

2 Avagy nem rokonunk-é Boáz, a kinek szolgálóival voltál? Ímé ő az éjjel árpát szór a szérűn.

Torej ali ni Boaz iz našega sorodstva, s čigar deklami si bila? Glej on nocoj veja ječmen na mlatišču.

3 Annakokáért fürödjél meg, és kend meg magadat, és vedd magadra ruháidat, és menj le a szérűre; észre ne vétesd magadat a férfiúval, a míg el nem végezi ételét és italát.

Umij se torej in se mazili in nase nadeni svoje oblačilo in pojdi dol do mlatišča. Toda ne daj se spoznati možu, dokler se ne bo najedel in napil.

4 És majd ha lefekszik, jegyezd meg a helyet, a hol fekszik, és menj oda, és hajtsd fel a leplet lábánál, és feküdjél oda. Ő majd megmondja néked, mit cselekedjél.

Zgodilo se bo, da ko se uleže, da si boš zapomnila prostor, kjer bo legel in vstopila boš in odkrila njegova stopala in se ulegla in on ti bo povedal kaj boš storila.«

5 És ő monda néki: Mindazt, a mit mondasz, megcselekszem.

Rekla ji je: »Vse, kar mi govoriš, bom storila.«

6 És lement a szérűre, és mindent úgy cselekedett, a mint napaasszonya parancsolta.

Odšla je dol k mlatišču in storila glede na vse, kar ji je njena tašča zaukazala.

7 És Boáz evett és ivott, és felvidámult az ő szíve. És elment, hogy lefeküdjék a garmada szélén; és az eljött titkon, és felhajtá lába felől a leplet, és lefeküvék.

Ko je Boaz jedel in pil in je bilo njegovo srce veselo, je odšel, da se uleže pri koncu kupa žita in ona je po tiho prišla in odkrila njegova stopala in se ulegla.

8 Történt pedig éjfél tájon, hogy felrettent a férfiú, és odafordult. És ímé: asszony fekszik az ő lábainál.

Pripetilo se je ob polnoči, da je bil mož prestrašen in se obrnil in glej, ženska leži pri njegovih stopalih.

9 És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód; terjeszszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.

Rekel je: »Kdo si?« Odgovorila je: »Jaz sem Ruta, tvoja pomočnica. Razširi torej krajec svoje obleke nad svojo pomočnico, kajti ti si bližnji sorodnik.«

10 És ő monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsővel: hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.

Rekel je: »Blagoslovljena bodi od Gospoda, moja hči, kajti izkazala si več prijaznosti v zadnjem koncu kakor poprej v tem, da ne slediš za mladeniči, bodisi revnimi ali bogatimi.

11 Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.

Sedaj, moja hči, ne boj se. Storil ti bom vse, kar zahtevaš, kajti vse mesto mojega ljudstva ve, da si vrla ženska.

12 És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is.

Sedaj je to resnica, da sem tvoj bližnji sorodnik, vendar obstaja sorodnik, ki je bližji kakor jaz.

13 Ez éjszakán hálj itt; s majd reggel, ha az megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr! Feküdj itt reggelig.

Ostani to noč in zjutraj bo, da če ti bo on izpolnil delež sorodnika, dobro. Naj on stori sorodniški delež, toda če ti on ne bo storil sorodniškega deleža, potem ti bom jaz storil sorodniški delež, kakor živi Gospod. Lezi do jutra.«

14 És feküvék az ő lábainál reggelig, és felkele, mielőtt valaki az ő felebarátját megismerheté, mert mondá: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűre jött.

In pri njegovih stopalih je ležala do jutra. Vstala je, preden je kdo lahko prepoznal drugega. Rekel je: »Naj se ne izve, da je na mlatišče prišla ženska.«

15 És monda: Add ide a nagy kendődet, a mely rajtad van, és tartsd. És ő oda tartotta azt. Boáz pedig mért hat mérték árpát, és feladta néki, maga pedig bement a városba.

Prav tako je rekel: »Prinesi zagrinjalo, ki ga imaš na sebi in ga drži.« Ko ga je držala, ji je odmeril šest meric ječmena in ga naložil nanjo in odšla je v mesto.

16 És elméne az ő napaasszonyához, és az monda: Hogy vagy édes leányom? És ő elbeszélt néki mindent, a mit cselekedett vele az a férfi.

Ko je prišla k svoji tašči, je ta rekla: »Kdo si, moja hči?« In povedala ji je vse, kar ji je storil mož.

17 És monda: Ezt a hat mérték árpát adá nékem, mert monda: Ne menj üresen a te napadhoz.

Rekla ji je: »Dal mi je teh šest meric ječmena, kajti rekel mi je: ›Ne pojdi prazna k svoji tašči.‹«

18 És monda Naómi: Légy veszteg leányom, míg megtudod, hova dől el a dolog; mert nem nyugszik az a férfiú, míg véghez nem viszi a dolgot még ma.

Potem ji je ona rekla: »Mirno sedi, moja hči, dokler ne izveš, kako se bo stvar obrnila, kajti mož ne bo počival, dokler danes ne dokonča te stvari.«