Ruth 3
1 És monda néki Naómi, az ő napaasszonya: Édes leányom! ne keressek-é néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod?
Hitichun nikhat Naomi in Ruth kom’a chun, “Kachanu keiman na-inchen theina ding ngaito peh leng hichu nang dinga phalou ding ham?
2 Avagy nem rokonunk-é Boáz, a kinek szolgálóival voltál? Ímé ő az éjjel árpát szór a szérűn.
Boaz hi eini dinga i-kinai pi pen i-inko’u khat ahi, chule khotona neitah anungah goihotoh natoh khomsah jing ahi. Tujan’a hi aman achangphol’a sakol chang aden ahi.
3 Annakokáért fürödjél meg, és kend meg magadat, és vedd magadra ruháidat, és menj le a szérűre; észre ne vétesd magadat a férfiúval, a míg el nem végezi ételét és italát.
Hijeh chun kasei bang bang hin bollin, “Kisiltheng sel inlang thao kinunlang navon hoipen kivon inlang, achangvohna pholla chun gachesuh’in ahinla aneh’a adonchai tokah’in Boaz chu kimusah hih in.
4 És majd ha lefekszik, jegyezd meg a helyet, a hol fekszik, és menj oda, és hajtsd fel a leplet lábánál, és feküdjél oda. Ő majd megmondja néked, mit cselekedjél.
Alup tengleh alupna mun chu melchih’in, chuteng chenlang akengphang chu hohdoh inlang hilai mun’ah chun lum in. Hiteng chuleh aman nabolding nahin seipih tante,” ati.
5 És ő monda néki: Mindazt, a mit mondasz, megcselekszem.
Ruth nin adonbutin, “Bollin nati tichu kabol jeng ding ahi,” ati.
6 És lement a szérűre, és mindent úgy cselekedett, a mint napaasszonya parancsolta.
Hiche jan chun amanu jong achesuh in atehpi’n bol ding’a aseipeh jouse chu aboltan ahi.
7 És Boáz evett és ivott, és felvidámult az ő szíve. És elment, hogy lefeküdjék a garmada szélén; és az eljött titkon, és felhajtá lába felől a leplet, és lefeküvék.
Boaz chun aneh’a adonjouva chuleh lungkipah tah a aum jouvin Boaz chu achang kiset vum’na pang’a chun agalumtan ahi. Hichun Ruth jong kangchan hung vahlut’in, akengphang teni ahohdoh in alumtai.
8 Történt pedig éjfél tájon, hogy felrettent a férfiú, és odafordult. És ímé: asszony fekszik az ő lábainál.
Jan khangkim donnin Boaz chu ahung kin khang in, agah kihei leh akengphang kom’a numei khat analup chu amudoh tan ahi.
9 És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód; terjeszszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.
Hichun aman jong “Koi nahim?” tia adohleh, numeinu chun ahin donbut’in “Keima nasohnu Ruth kahi, naponchu keijong neihin silpehin ajeh chu nangma hi insungmi kinaipi penchu nahi,” ati.
10 És ő monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsővel: hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.
Hichun Boaz injong aseijin, “Kachanu Pakaiyin phatthei naboh hen, nangman natoh masat thilpha sanga jong tuahi aphacheh nabol kit ahitai, hao-hen vaijongleh gollhang hojoh hol louva umah nahi.
11 Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.
Chuti ahile, tun kachanu lungkham hih in keiman boldinga lom hochu hinbol nange, ajeh chu hiche khopi sunga mijouse hin nangma hi numei phachomtah nahi ahetsoh keiyu ahi.
12 És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is.
Keima hi nakinaipi insungmi chu kahinai ahinla keisanga nakinaipi khat aum nalai in ahi.
13 Ez éjszakán hálj itt; s majd reggel, ha az megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr! Feküdj itt reggelig.
Tujan gehkhovah den inlang, jingkah teng amachun phung kinaipi toh dingdol akin nabolpeh leh apha ahijinge, ahinlah aman hichu abol nomlouva ahileh hingjing Pakai minna kasei ahi, keiman nabolpeh nang nge, tun jingkah geijin umtan,” ati.
14 És feküvék az ő lábainál reggelig, és felkele, mielőtt valaki az ő felebarátját megismerheté, mert mondá: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűre jött.
Hitichun Ruth jong Boaz kengphangbulla chun jingkah geijin alum’in, ahin jingkah lang kungbul le mi kimah donin athoudohin, Boaz in, “Hiche changvohna pholla hin numei aumme ti koimachan hetda hen,” ati
15 És monda: Add ide a nagy kendődet, a mely rajtad van, és tartsd. És ő oda tartotta azt. Boáz pedig mért hat mérték árpát, és feladta néki, maga pedig bement a városba.
Hichejou chun Boaz in amanu koma chun, “Napon chu hin phan” atin sakol chang chu atena dim gup jen asempeh in akiputsah tai, hitichun khopi sunglang’a chun achetan ahi.
16 És elméne az ő napaasszonyához, és az monda: Hogy vagy édes leányom? És ő elbeszélt néki mindent, a mit cselekedett vele az a férfi.
Ruth chu atehpi kom alhun phat’in Naomi’n, “Ipi toh nagabah hinam?” atileh, Ruth chun Boaz in abolpeh hojouse chu aseipeh tan ahi.
17 És monda: Ezt a hat mérték árpát adá nékem, mert monda: Ne menj üresen a te napadhoz.
Chuleh Ruth chun aseiyin, “Natehpi komma sagoh keuva nakinung le louding ahi tin sakol chang atenadim gup eihin pohsah e,” ati.
18 És monda Naómi: Légy veszteg leányom, míg megtudod, hova dől el a dolog; mert nem nyugszik az a férfiú, míg véghez nem viszi a dolgot még ma.
Hichun Naomi’n amanu kommah, “Kanao Itobang thil hung sohdoh mong mong am ti ijah kahsen ngah hat’in, amapa chun tunia hi thilkhat atohlhah tokah a umthimlou helding ahi,” ati.
