Rómaiakhoz 9
1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
I say the truth in Messiah, and do not misrepresent; and my conscience beareth me witness in the Holy Spirit;
2 Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
that I have great sorrow, and the sadness of my heart is unceasing.
3 Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
For I have prayed, that I myself might be accursed from Messiah, for my brethren and my kinsmen in the flesh:
4 A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
who are sons of Israel, to whom belonged the adoption of sons, and the glory, and the covenants, and the law, and the ministration, and the promises, and the fathers;
5 A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen. (aiōn g165)
and from among whom, Messiah appeared in the flesh, who is God over all; to whom be praises and benediction, for ever and ever; Amen. (aiōn g165)
6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;
Not, however, that the word of God hath actually failed. For all are not Israel, who are of Israel.
7 Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
Neither are they all sons, because they are of the seed of Abraham: for it was said, In Isaac shall thy seed be called.
8 Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
That is, it is not the children of the flesh, who are the children of God; but the children of the promise, are accounted for the seed.
9 Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
For the word of promise was this: At that time will I come, and Sarah shall have a son.
10 Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
Nor this only; but Rebecca also, when she had cohabited with one man, our father Isaac,
11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
before her children were born, or: had done good or evil, the choice of God was predeclared; that it might stand, not of works, but of him who called.
12 Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
For it was said: The elder shall be servant to the younger.
13 Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
As it is written: Jacob have I loved, and Esau have I hated.
14 Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen!
What shall we say then? Is there iniquity with God? Far be it.
15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
Behold, to Moses also he said: I will have pity, on whom I will have pity; and I will be merciful, to whom I will be merciful.
16 Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.
Therefore, it is not of him who is willing, nor of him who runneth, but of the merciful God.
17 Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
For in the scripture, he said to Pharaoh: For this very thing, have I raised thee up; that I might shew my power in thee, and that my name might be proclaimed in all the earth.
18 Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
Wherefore, he hath pity upon whom he pleaseth; and whom he pleaseth, he hardeneth.
19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?
But, perhaps thou wilt say: Of what then doth he complain? For, who hath resisted his pleasure?
20 Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?
Thou, thus! Who art thou? O man; that thou repliest against God! Shall the potter's vessel say to the former of it, Why hast thou formed me so?
21 Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
Hath not the potter dominion over his clay out of the same mass to make vessels, one for honor, and another for dishonor?
22 Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
And if God, being disposed to exhibit his wrath and to make known his power, in abundance of long-suffering, brought wrath upon the vessels of wrath which were complete for destruction;
23 És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?
and made his mercy flow forth upon the vessels of mercy, which were prepared by God for glory;
24 A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
namely, upon us who are called, not of the Jews only, but also of the Gentiles:
25 A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.
As also he said in Hosea: I will call them my people, who were not my people; and will pity, whom I have not pitied:
26 És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.
For it shall be, that in the place where they were called: Not my people, there shall they be called: The children of the living God.
27 Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.
And Isaiah proclaimed concerning the children of Israel: Though the number of the children of Israel should be as the sand on the sea, a remnant of them will live.
28 Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
He hath finished and cut short the matter: and the Lord will do it on the earth.
29 És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
And according to what Isaiah had before said: If the Lord of hosts had not favored us with a residue, we had been as Sodom, and had been like Gomorrha.
30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;
What shall we say then? That the Gentiles, who ran not after righteousness, have found righteousness, even the righteousness which is by faith:
31 Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
But Israel, who ran after the law of righteousness, hath not found the law of righteousness.
32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,
And why? Because they sought it, not by faith, but by the works of the law. For they stumbled at that stumbling-stone:
33 A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.
As it is written, Behold, I lay in Zion a stumbling-stone, and a stone of offence: and he who believeth in him, shall not be ashamed.
