Rómaiakhoz 4
1 Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?
Erah ang abah, sengte sengwah jih ajaat Abraham asuh seng ih tumjih li ih? Heh ih jatje arah tumjijih rah ah?
2 Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.
Heh reeraang dang ajang jun ih Rangte ngathong nah Abraham ah kateng angta bah, heh ah engaampo jih angta—enoothong Rangte miksok dobah tajen ngaampooka.
3 Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.
Rangteele ni liiha, “Abraham ih Rangte ah tuungmaang etta, erah tuungmaang jun ih Rangte ih heh ah kateng et thiikta”
4 Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint;
Marah mina moot ni kala abah lakbi thaang ah chola, erah suh thaangmuh lakkot liijih tah angka; erah chola ah heh lakniik thaang.
5 Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.
Enoothong, marah mina heh mookaat suh lah angthang ih heh hanpi suh laalomte ah, ethih ah ese et jenlekte wah Rangte suh hanpiila, eno erah hanpiila thaang ah kateng mina et thiik ah.
6 A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
Erah raang ih Dewid ih, o mina neng mootkaat muh taat ang abah uh, Rangte ih kateng et thiik rum ano tenroon chote loong asuh amet liiha:
7 Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az ő bűneik.
“O thetre biin anaan ha loong ah tenroon ang ah, nyia neng rangdah biin anaan ha loong uh tenroon ang ah!
8 Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít.
Marah mina rangdah Teesu ih larookweka loong ah tenroon ang ah!”
9 Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.
Erah tenroon tiit ah Dewid ih baat ha rah khoopkhan banlam hoonchoote loong suh laklak tam baat ha? Emah tah angka! Erah khoopkhan banlam hoon mute loong suh nep baat ha. Tumeah Rangteele ni amet liiha, “Abraham ih Rangte suh hanpiita, erah thoidi heh ah Rangte ih kateng et thiikta.”
10 Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
Erah babah angta? Abraham heh khoopkhan banlam maang hoon di tam angta, tamale erah lini angta? Erah heh khoopkhan banlam maang hoon di angta, lini tah angka.
11 És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;
Abraham khoopkhanta banlam ah sin esiit angta heh ah Rangte suh hanpiite ang kano laalek heh ah kateng ih thiikjih angta. Erah thoidi Abraham ah deek akaan ni chiiala pan loongtang raangtaan ih hewah roop angta, mina loong neng khoopkhan banlam hoon muh taat ang abah uh, Rangte suh hanpiite loong abah heh ih kateng et thiik ah.
12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.
Abraham ah khoopkhan banlam hoonchoote loong raangtaan ih uh neng waroop, erah langla khoopkhan luulu lah angthang ih, sengte sengwah Abraham heh khoopkhan banlam maang hoon di laalomta ah likhiik neng loong ah uh emamah ih laalomla.
13 Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
Rangte ih Abraham nyia heh sutoom satoom loong suh kakhamta adi mongrep ah heh raangtaan ang ah ih baatta, eno amiimiisak langta, erah langla Abraham ih Hootthe liphan thaang ih tah angta, enoothong heh hanpi nyia Rangte ih heh ah kateng et thiik thoidi angta.
14 Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:
Tumeah Rangte kakham ah Hootthe lathong ni songtongte loong raangtaan ih mok ang abah, heh suh tuungmaang nyia heh kakham ah thaangmuh ih hoon ah.
15 Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
Hootthe ih Rangte tenkhat ah datpoon ah; enoothong marah di hootthe tajeeka, erah doh hootthe thaangju theng uh tajeeka ang ah.
16 Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk
Erah thoidi kakham ah tuungmaang jun ih ang ah, tumeah Rangte kakham ah Abraham sutoom loong suh thaangmuh ih kottheng thiinta—Hootthe lathong ni songtongte loong suh laklak lah angthang ih, Abraham ih hanpiita likhiik o ih hanpiiha erah loong suh nep koha. Erah thoidi Abraham ah chiiala lam ni seng waroop;
17 (A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged ) az előtt, az Isten előtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
Rangteele ni liiha likhiik ah, “Ngah ih an deek akaan rep raangtaan ih waroop ang thuk ha.” Erah kakham ah, marah Abraham ih hanpiita Rangte miksok di ese—tek nawa ngaakthing thukte nyia heh jengkhaap nawa ih jaatrep maangdi lajeeta loong ah jen dongsiitte Rangte suh ah.
18 A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod.
Laalomjih lah angka di, Abraham ih hanpi nyia laalom etta, erah thoih “deek akaan rep waroop ang thukta.” Rangteele ni liiha likhiik ah, “An sutoom satoom loong ah reksih thanthan ih jaatjaang ah.”
19 És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;
Erah tok adi Abraham ah paang chaasiit angta; enoothong teekaang taat ang abah uh heh tuungmaang ah kamkam angta, amiidi heh ah tek nanah angta eno heh minuh Saara uh heh sah tajeeta.
20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,
Heh tuungmaang jun ih Rangte kakham asuh tenchi tah angta; heh tuungmaang adi chaan aphaan eje angta, eno heh ih Rangte rangphoong ruh eta.
21 És teljesen elhitte, hogy a mit ő ígért, meg is cselekedheti.
Rangte kakhamta asuh Abraham ah kamkam ih laalomta.
22 Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.
Erah thoidi Abraham ah, heh tuungmaang jun ih “Rangte ih kateng ih thiikta.”
23 De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul,
Marah Abraham suh “Kateng et liita” erah langla heh suh luulu li tiit taraangka
24 Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,
Seng loong o kateng et thiik he erah loong raangtaan ih nep raangha nyia Jisu Kristo tek nawa we ngaakthing thukta ih hanpiihi loong ah suh nep raangha.
25 Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
Tumeah seng rangdah thoi ih heh roidong ah tek haat thukta, eno Rangte ngathong nah seng loong ah kateng angsuh we ngaakthing thukta.
