Rómaiakhoz 3
1 Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?
Quid ergo amplius Judæo est? aut quæ utilitas circumcisionis?
2 Minden tekintetben sok. Mindenek előtt, hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit.
Multum per omnem modum. Primum quidem quia credita sunt illis eloquia Dei.
3 De hát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hűségét?
Quid enim si quidam illorum non crediderunt? numquid incredulitas illorum fidem Dei evacuabit? Absit.
4 Távol legyen. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged.
Est autem Deus verax: omnis autem homo mendax, sicut scriptum est: Ut justificeris in sermonibus tuis: et vincas cum judicaris.
5 Ha pedig a mi igazságtalanságunk az Istennek igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajjon igazságtalan-é az Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok.
Si autem iniquitas nostra justitiam Dei commendat, quid dicemus? Numquid iniquus est Deus, qui infert iram?
6 Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg az Isten a világot?
secundum hominem dico. Absit. Alioquin quomodo judicabit Deus hunc mundum?
7 Mert ha az Istennek igazsága az én hazugságom által öregbült az ő dicsőségére, miért kárhoztattatom még én is, mint bűnös?
Si enim veritas Dei in meo mendacio abundavit in gloriam ipsius: quid adhuc et ego tamquam peccator judicor?
8 Sőt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy abból jó származzék? – a mint minket rágalmaznak, és a mint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, a kiknek kárhoztatása igazságos.
et non (sicut blasphemamur, et sicut aiunt quidam nos dicere) faciamus mala ut veniant bona: quorum damnatio justa est.
9 Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak;
Quid ergo? præcellimus eos? Nequaquam. Causati enim sumus Judæos et Græcos omnes sub peccato esse,
10 A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
sicut scriptum est: Quia non est justus quisquam:
11 Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
non est intelligens, non est requirens Deum.
12 Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
Omnes declinaverunt, simul inutiles facti sunt: non est qui faciat bonum, non est usque ad unum.
13 Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
Sepulchrum patens est guttur eorum, linguis suis dolose agebant: venenum aspidum sub labiis eorum:
14 Szájok telve átkozódással és keserűséggel.
quorum os maledictione, et amaritudine plenum est:
15 Lábaik gyorsak a vérontásra.
veloces pedes eorum ad effundendum sanguinem:
16 Útjaikon romlás és nyomorúság van.
contritio et infelicitas in viis eorum:
17 És a békességnek útját nem ismerik.
et viam pacis non cognoverunt:
18 Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.
non est timor Dei ante oculos eorum.
19 Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
Scimus autem quoniam quæcumque lex loquitur, iis, qui in lege sunt, loquitur: ut omne os obstruatur, et subditus fiat omnis mundus Deo:
20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
quia ex operibus legis non justificabitur omnis caro coram illo. Per legem enim cognitio peccati.
21 Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;
Nunc autem sine lege justitia Dei manifestata est: testificata a lege et prophetis.
22 Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség,
Justitia autem Dei per fidem Jesu Christi in omnes et super omnes qui credunt in eum: non enim est distinctio:
23 Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.
omnes enim peccaverunt, et egent gloria Dei.
24 Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,
Justificati gratis per gratiam ipsius, per redemptionem quæ est in Christo Jesu,
25 Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,
quem proposuit Deus propitiationem per fidem in sanguine ipsius, ad ostensionem justitiæ suæ propter remissionem præcedentium delictorum
26 Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való.
in sustentatione Dei, ad ostensionem justitiæ ejus in hoc tempore: ut sit ipse justus, et justificans eum, qui est ex fide Jesu Christi.
27 Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.
Ubi est ergo gloriatio tua? Exclusa est. Per quam legem? Factorum? Non: sed per legem fidei.
28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.
Arbitramur enim justificari hominem per fidem sine operibus legis.
29 Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
An Judæorum Deus tantum? nonne et gentium? Immo et gentium:
30 Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.
quoniam quidem unus est Deus, qui justificat circumcisionem ex fide, et præputium per fidem.
31 A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.
Legem ergo destruimus per fidem? Absit: sed legem statuimus.
