< Rómaiakhoz 10 >
1 Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
Bratje, moja srčna želja in prošnja k Bogu za Izrael je, da bi bili oni lahko rešeni.
2 Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
Kajti prinašam jim pričevanje, da imajo gorečnost za Boga, toda ne glede spoznanja.
3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
Kajti ker so bili nevedni glede Božje pravičnosti in so nameravali vzpostaviti svojo lastno pravičnost, se niso podvrgli Božji pravičnosti.
4 Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
Kajti Kristus je konec postave za pravičnost vsakemu, ki veruje.
5 Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
Kajti Mojzes opisuje pravičnost, ki je iz postave: ›Da bi človek, ki dela te stvari, živel po njih.‹
6 A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza; )
Toda pravičnost, ki je iz vere, govori na ta način: »Ne reci v svojem srcu: ›Kdo se bo povzpel v nebo?‹ (to je, Kristusa privedel dol od zgoraj );
7 Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) (Abyssos )
ali: ›Kdo se bo spustil v brezno?‹ (to je, da Kristusa ponovno privede gor od mrtvih).« (Abyssos )
8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
Toda kaj ta pravi? Beseda je blizu tebe, celó v tvojih ustih in v tvojem srcu; to je, beseda vere, ki jo oznanjamo;
9 Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
da če boš s svojimi usti priznal Gospoda Jezusa in boš v svojem srcu veroval, da ga je Bog obudil od mrtvih, boš rešen.
10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
Kajti s srcem človek veruje v pravičnost, z usti pa je narejeno priznanje v rešitev duše.
11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
Kajti pismo pravi: ›Kdorkoli veruje vanj, ne bo osramočen.‹
12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják.
Kajti ni razlike med Judom in Grkom, kajti isti Gospod nad vsemi je bogat do vseh, ki kličejo k njemu.
13 Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
Kajti kdorkoli bo klical h Gospodovemu imenu, bo rešen.
14 Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?
Kako bodo torej klicali njega, v katerega niso verovali? In kako bodo verovali vanj, o katerem niso slišali? In kako bodo slišali brez oznanjevalca?
15 Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!
In kako bodo oznanjali, razen če niso poslani? Kakor je pisano: ›Kako krasna so stopala teh, ki oznanjajo evangelij miru in prinašajo vesele novice o dobrih stvareh!‹
16 De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
Toda evangeliju niso bili vsi poslušni. Kajti Izaija pravi: ›Gospod, kdo je verjel našemu poročilu?‹
17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
Tako potem vera prihaja po poslušanju in poslušanje po Božji besedi.
18 De mondom: Avagy nem hallották-é? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédök.
Vendar pravim: »Mar niso slišali?« Da, resnično, njihov glas je šel po vsej zemlji in njihove besede do koncev sveta.
19 De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.
Toda pravim: »Mar Izrael ni spoznal?« Mojzes najprej pravi: ›Izzval te bom k ljubosumju s tistimi, ki niso ljudstvo in z nespametnim narodom te bom jezil.‹
20 Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felőlem nem kérdezősködtek.
Toda Izaija je zelo pogumen in pravi: ›Našli so me tisti, ki me niso iskali; razodet sem bil tem, ki po meni niso spraševali.‹
21 Az Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellenmondó néphez.
Toda Izraelu reče: ›Cel ljubi dan sem svoje roke iztegoval k neposlušnim in upornim ljudem.‹