Rómaiakhoz 10
1 Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
Brethren! the delight of my own heart and my supplication God-ward in their behalf, are for salvation;
2 Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
For I bear them witness that they have, a zeal for God, —but not according to correct knowledge;
3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
For, not knowing God’s righteousness and, their own, seeking to establish, unto the righteousness of God, have they not submitted;
4 Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
For Christ is an end of law, for righteousness, unto every one that believeth.
5 Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
For, Moses, writeth that—as touching the righteousness that is by law, The man that hath done [it], shall live thereby;
6 A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza; )
Whereas, the righteousness by faith, thus speaketh—Do not say in thy heart, Who shall ascend into heaven? That is, to bring, Christ, down,
Or, Who shall descend into the abyss? That is, to bring up, Christ, from among the dead; (Abyssos g12)
8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
But what saith it? Near thee, is the declaration, In thy mouth and in thy heart, —that is, the declaration of the faith, which we proclaim: —
9 Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
That, if thou shalt confess the declaration with thy mouth—That Jesus is, Lord, and shalt believe with thy hear—That, God, raised him from among the dead, thou shalt be saved; —
10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
For, in heart, it is to be believed unto righteousness, and, by mouth, it is to be confessed unto salvation.
11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
For the scripture saith—No one that resteth faith thereupon, shall be put to shame?
12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják.
For there is no distinction—of Jew or Greek, —for, the same [Lord], is Lord of all, being rich unto all who call upon him;
13 Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
For, Whosoever shall call upon the name of the Lord, shall be saved: —
14 Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?
How, then, shall men call upon one in whom they have not believed? And how shall they believe in one of whom they have not heard? And how shall they hear, without one to proclaim?
15 Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!
And how shall they proclaim, except they be sent? Even as it is written—How beautiful the feet of them that bring glad tidings of good things!
16 De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
But, not all, have become obedient unto the glad tidings; —for, Isaiah, saith—Lord! who believed what we have heard?
17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
Hence, our faith, cometh by something heard, and, that which is heard, through a declaration of Christ.
18 De mondom: Avagy nem hallották-é? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédök.
But I say: Have they not heard? Yea indeed, —into all the earth, hath gone forth their sound, and, unto the ends of the inhabited world, their declarations.
19 De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.
But I say: Hath, Israel, not come to know? First, Moses, saith—I, will provoke you to jealousy on account of a no-nation, on account of an undiscerning nation, will I make you very angry.
20 Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felőlem nem kérdezősködtek.
Isaiah, however, waxeth daring, and saith, —I have been found by them who after me were not seeking, manifest have I become unto them who for me were not enquiring;
21 Az Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellenmondó néphez.
Whereas, regarding Israel, he saith—All day long, have I stretched forth my hands unto a people unyielding and contradicting.
