Jelenések 1
1 Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,
Etu kotha to Jisu Khrista laga prokahit kori diya kotha khan ase jun Isor pora tai laga noukar khan ke dise, ki joldi pura hobole ase etu jonai dibole. Etu kotha khan to sorgodoth pora Tai laga sewak John ke pathai kene janibole dise.
2 A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott.
John pora Isor laga kotha aru gawahi dise aru Jisu Khrista ki kaam korise etu laga gawahi bhi dise, juntu khan sob tai dikhise.
3 Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van.
Asirbad ase jun etu kotha untcha awaj te purey aru kun etu kotha laga bhabobani hune aru ki likha ase etu mani loi, kelemane ahibole thaka homoi to usor ahi ase.
4 János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a mely az ő királyiszéke előtt van,
John, Asia te sat-ta girja thaka khan ke koi ase: Isor laga anugrah aru shanti apuni khan logote thaki bole dibi, Jun ase, Jun thakise, aru Jun ahibole ase, aru sat-ta atma jun Tai laga singhason usorte ase,
5 És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
aru Jisu Khrista pora, ekjon biswas te thaka gawahi, mora pora prothom ekjon jonom luwa, aru duniya laga raja khan ke cholai kene thaka aru ekjon kun amikhan ke morom kore aru Tai laga khun pora amikhan laga sob paap to maph kori dise-
6 És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen. (aiōn g165)
Khrista pora amikhan ke ekta rajyo bonai dise, Isor aru Baba laga ekjon purohit Tai laga mohima aru takot hodai nimite hobole dibi. Amen. (aiōn g165)
7 Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.
Sabi, Khrista badal logote ahi ase; Sob suku pora taike dikhibo, Jun manu Taike marise taikhan bhi etu dikhibo. Prithibi te jiman jat ase eitu khan sob pora Tai nimite mon dukh hoi kene kandibo. Hoi, Amen.
8 Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.
“Moi Alpha aru Omega ase,” Probhu Isor koi ase, “Jun etiya ase, aru thakise, aru kun ahibole ase, sob pora Mohan.”
9 Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.
Moi, John- apnikhan laga bhai aru ekjon jun Tai laga rajyo nimite eke logote mili kene dukh korise, aru nomro kori kene Jisu nimite sob kaam korise- Moi Patmos laga ekta majuli majote thakise, Isor laga kotha aru Jisu laga gawahi nimite.
10 Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét,
Probhu laga din te, moi atma te thakise aru moi laga piche pora ekta bhigul nisena jor awaj hunise.
11 A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.
Aru koise, “Tumi ki dikhi ase etu kitab te likhibi, aru sat-ta girja khan te pathai dibi- Ephesus, Smyrna, Pergamum, Thyatira, Sardis, Philadelphia, aru Laodicea khan ke.”
12 Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;
Etu pichete moi piche phale ghuri kene kun pora moike kotha kori ase etu saise, aru jitia moi ghuri kene saise ta te sat-ta suna pora bona deevat dikhise.
13 És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.
Aru etu deevat laga majote ekjon manu laga bacha nisena thakise, tai lagai kene thaka kapra tai laga theng niche tak thakise aru suna laga ekta kapra chati te lagai kene thakise.
14 Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng;
Tai laga matha aru chuli to wool nisena boga thakise aru borop nisena boga thakise aru tai laga suku to juli thaka jui nisena thakise.
15 És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.
Tai laga theng khan to bhal pora sapha kori kene thaka pitol nisena thakise, jui pora sapha kori diya pitol nisena, aru tai laga awaj to nodi te pani jai thaka laga awaj nisena thakise.
16 Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében.
Tai laga dyna hathte sat-ta tara thakise aru tai laga mukh pora dui phale bhi dhar thaka talwar ulaise. Tai laga chehera to suryo nisena ujala di thakise.
17 Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
Jitia moi taike dikhise, moi Tai laga theng nichete ekjon mora manu giri juwa nisena giri jaise. Tai laga dyna hath pora moi uporte rakhise, aru koise, “Tumi bhoi nokoribi. Moi he shuru aru Moi he hekh ase,
19 Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek:
Etu nimite tumike ki dikhai ase etu sob likhi lobi aru etiya ki ahise aru pichete ki hobole ase etu sob likhibi.
20 A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.
Etu sat-ta tara aru sat-ta suna laga deevat laga lukai kene thaka motlob to etu ase: jun to tumi Moi laga dyna hathte dikhise, etu sat-ta tara to sat-ta girja laga sorgodoth khan ase aru etu sat-ta deevat khan to sat-ta girjakhan ase.”
