< Jelenések 6 >
1 És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd.
Andin Ⱪoza yǝttǝ peqǝtning birini aqⱪanda, mǝn ⱪarap turdum. Tɵt ⱨayat mǝhluⱪtin birining güldürmamidǝk awaz bilǝn: «Kǝl!» deginini anglidim.
2 És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.
Kɵrdümki, mana bir aⱪ at kǝldi! Atⱪa mingüqining ⱪolida bir oⱪ-ya bar idi; uningƣa bir taj berildi. U ƣǝlibǝ ⱪilƣuqi süpitidǝ zǝpǝr ⱪuqux üqün jǝnggǝ atlandi.
3 És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd.
Ⱪoza ikkinqi peqǝtni aqⱪanda, ikkinqi ⱨayat mǝhluⱪning: «Kǝl!» deginini anglidim.
4 És előjőve egy másik, veres ló, és a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.
Yǝnǝ bir at otturiƣa qiⱪti, uning rǝnggi ⱪipⱪizil idi. Atⱪa mingüqigǝ yǝr yüzidiki tinqliⱪni elip ketix wǝ insanlarni ɵzara ⱪirƣinqiliⱪⱪa selix ⱨoⱪuⱪi berildi. Uningƣa yǝnǝ qong bir ⱪiliq berildi.
5 És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében.
Ⱪoza üqinqi peqǝtni aqⱪanda, üqinqi ⱨayat mǝhluⱪning: «Kǝl!» deginini anglidim. Mǝn kɵrdümki, mana bir ⱪara at kǝldi. Atⱪa mingüqining ⱪolida bir taraza bar idi.
6 És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.
Tɵt ⱨayat mǝhluⱪning arisidin: — «Bir tawaⱪ buƣday bir dinarius pulƣa, Üq tawaⱪ arpa bir dinarius pulƣa setilidu. Əmma zǝytun yeƣiƣa wǝ xarabⱪa zǝrǝr yǝtküzmigin!» — degǝndǝk bir awazni anglidim.
7 És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jőjj és lásd.
Ⱪoza tɵtinqi peqǝtni aqⱪanda, tɵtinqi ⱨayat mǝhluⱪning: «Kǝl!» degǝn awazini anglidim.
8 És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által. (Hadēs )
Kɵrdümki, mana bir tatirang atni kɵrdüm. Atⱪa mingüqining ismi «Ɵlüm» idi. Uning kǝynidin tǝⱨtisara ǝgixip keliwatatti. Ularƣa yǝr yüzining tɵttin birigǝ ⱨɵkümranliⱪ ⱪilip, ⱪiliq, aqarqiliⱪ, waba wǝ yǝr yüzidiki yirtⱪuq ⱨaywanlar arⱪiliⱪ adǝmni ɵltürüx ⱨoⱪuⱪi berildi. (Hadēs )
9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.
Ⱪoza bǝxinqi peqǝtni aqⱪanda, Hudaning sɵz-kalami üqün wǝ izqil guwaⱨliⱪ bǝrgǝnliki wǝjidin ɵltürülgǝnlǝrning janlirini ⱪurbangaⱨning tegidǝ kɵrdüm.
10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
Ular ⱪattiⱪ awaz bilǝn nida selixip: — Əy ⱨakimmutlǝⱪ Igimiz, muⱪǝddǝs wǝ ⱨǝⱪiⱪiy Bolƣuqi! Sǝn ⱪaqanƣiqǝ yǝr yüzidǝ turuwatⱪanlarni soraⱪ ⱪilmay, ulardin ⱪenimizning intiⱪamini almaysǝn? — deyixǝtti.
11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.
Ularning ⱨǝrbirigǝ birdin aⱪ ton berildi. Ularƣa, ɵzünglarƣa ohxax ɵltürülidiƣan ⱪul-buradǝrliringlar ⱨǝm ⱪerindaxliringlarning sani toxⱪuqǝ azƣinǝ waⱪit aram elixinglar kerǝk, dǝp eytildi.
12 Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér;
Andin mǝn Ⱪoza altinqi peqǝtni aqⱪinida kɵrdümki, mana dǝⱨxǝtlik bir yǝr tǝwrǝx yüz bǝrdi, ⱪuyax bǝǝyni ⱪara yungdin toⱪulƣan bɵzdǝk ⱪapⱪara rǝnggǝ, tolun ay bolsa ⱪanning rǝnggigǝ kirdi.
13 És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
Ənjür dǝrihining ⱪattiⱪ boranda silkinixidin ǝnjür ƣoriliri yǝrgǝ tɵkülgǝndǝk, asmandiki yultuzlarmu yǝr yüzigǝ tɵküldi.
14 És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.
Asman huddi oram yazmining türülginidǝk ƣayib boldi, ⱨǝrbir taƣ wǝ aral ornidin yɵtkǝldi;
15 És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;
ⱨǝmdǝ dunyadiki padixaⱨlar, mɵtiwǝrlǝr, sǝrdarlar, baylar, küqlüklǝr, ⱪullar wǝ ⱨɵrlǝrning ⱨǝmmisi ɵngkürlǝrgǝ wǝ taƣlarning kamarliriƣa yoxurundi.
16 És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:
Ular taƣlarƣa wǝ ⱪoram taxlarƣa mundaⱪ dǝp jar saldi: — «Üstimizgǝ qüxünglar! Bizni tǝhttǝ Olturƣuqining siymasidin ⱨǝm Ⱪozining ƣǝzipidin yoxurunglar wǝ saⱪlanglar!
17 Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?
Qünki Ularning dǝⱨxǝtlik ƣǝzǝp küni kǝldi, ǝmdi kim put tirǝp turalisun?!».