Jelenések 6
1 És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd.
Minto ki kwamawr be kwame wumom win mordokka kangeko nibeereu, dils minuwa win mor birombo fwelfwele kidume naareu toki dir na diikwaama, “Bou!”
2 És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.
Lamator; minto; tuwa f; uwo; r;; wuro yim wiyeu tamki cin neco lala duwektak. cin ceri turin naci ma turini.
3 És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd.
Kambo bekwsme wom dokka kangeko yoberi, dila min nuwo dume fwefwele wo yobeceu yikii, Bou!”
4 És előjőve egy másik, veres ló, és a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.
La tuwa kange cerou kale-fiye kwiu. Dila nii kwikace ciin nemco kange ciya tum fuwor nervo dorbitiner, na nabceba twalamgum bwiticeu. Nii kwikakowo cii neco kulendo dur.
5 És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében.
Kambo bekwame wom dokka kangeko taareri, iarnin nuwa dume fwelfuwe wo taarecu yikii, “Bou!” Minto tuwa fir, nii kwikaceka tamki bidigle cuwaka mor kangece.
6 És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.
Lamin nuwea nadiro kange mor biro fwelfuwe kidume naareu yikii, “Bidigle bikateu win yaka yiwkakukem, bidigle shair taartak. Dila kangre nuwengo kange mwembo twiber—-”
7 És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jőjj és lásd.
Kanbo be kwame wume dokko kangeko naarer min nuwo dir fwelkarowo kidume naareceu yikii, “Bou!”
8 És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által. (Hadēs g86)
Laminto tuwa kange Mwom bituwamen Nii kwiikaceko cii neco den buwar bwangfen cotitak ciin neco bikwan duret dor wumero naar wo dorbitineroceu ciiya twalangum ki kulen, wura, buwaratinim, kange nannagentindo kiyetak wo dorboitinerocu. (Hadēs g86)
9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.
Kambo bekweame wom dokka kangeko nungeri, laminto dume nubo wuro cii twalanglum ke, kwaamareu cuga tanjdanek kange warko cii tabi takeu.
10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
Ciin ciwiye ki diro dur, “Dilan fiy ang nii liyae gwamm, Nii bilenke kange wucakeu, mwan ma dubo yimror bitinernin bolang natum ceerka boiyale nyeko?
11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.
Dila krearubce ciinnecii kulenolofuwor lacii yitencii ciiys cobten ningtang biduwar tamo kilatum kebceb cangabo kebciibo nabarob kambo cii twalangum ciyeu.
12 Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér;
Kanbo bekwame wumom dokko kangeko nukkunreri, mititoiri dila bikutakumyo dor wo bitine. kakuko yilam fije bwer wer na kulendo fiv, cwakko yilam na bwiyaletak
13 És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
Bitiron diyeu yaruu bifine, kambo ti nyingjing nye tikam bitutti ce wuro birngbeu, tamo yuwako dur mokiri.
14 És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.
Dil kwamau lem na bifumero cii kumom kume. Bangtirimbo kange diiyele cii tungumco fiye ciwiyeu.
15 És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;
Dila liyabbo dorbitinereu kange nuboketimin kange liyal kweneb, nob cwekab, kange wob bikwanob, wori kange nubo wuyak, canga kange wuro friyam ceerkan cii yurangum mor bangtinim kange bidukletin.
16 És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:
ciinyi dukletinibo kange bangtinimbo, “kom yaruu dornyer! kutile liyareu kange funer be kwarnaro.
17 Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?
Wori kume funereco durko bou. we atiritiye?
