Jelenések 5
1 És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet, a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.
Rêngsukmuna ânsung ngâipu kut changtieng han lekhazuot ku mua; maha kângnika ânziek mohôr sari ngei mohôr ânnam leta ânthom ani.
2 És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?
Vântîrton râttak ku mua, rôl inringtakin, “Tu mo aminpipna mo-onga, lekhazuot ha aphar thei rang ni zoi?” tiin tânghâi ku mu sa.
3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.
Aniatachu invâna, pilchunga aninônchu rammuol nuoia khom tute lekhazuot mo-onga asûnga a en thei rang reng om mak ngei.
4 Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:
Lekhazuot hah a mo-onga, asûnga a en theiruo tute an om loi sikin ka chap ngungûia.
5 És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.
Hanchu upangei lâia inkhatin ko kôm, “Chap no roh. En roh! Juda jâta ikeibaknei, David richisuonpâra roiinpui han, a menea, male ama han aminpipna sari ngei hah akheka lekhazuot hah a mo-ong thei zoi,” a tia.
6 És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre.
Hanchu Belrite hah rêngsukmun alâitak han ânding ku mua, iring parân minli ngei le upangei hah arihîla an om ani. Belrite that sai anghan ânlanga. Maha rikingei sari le mitngei sari a dôna, ma ngei hah Pathien ratha sari ngei pilchung pumpuia tîra om ngei hah an ni.
7 És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.
Belrite hah a sea male rêngsukmuna ânsung ngâipu kut changtieng renga lekhazuot hah ava lâk zoia.
8 És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.
Ma anghan a thoa anîn chu, iring parân minli ngei le upa sômnikleiminli ngei han serânda le rângkachak khuriâingei mirimhoia sip chôi pakin Belrite makunga han an inboka, ma ngei hah Pathien mingei chubaithonangei ani.
9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,
Anni ngei han lâ thar an thoa: “Nangma chu lekhazuot lâk theiruo le a minpipnangei kheka mo-ong thei ni ni. Thatin no oma, male thina nên pêkna han Pathien ta rangin jâttina mingei, chongtina mingei, namtina mingei le ruitina mingei no rochôk zoi.
10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.
Kin Pathien sintho rangin rêngrama ochaingei ni sin ngei zoi ani, male anni ngei han pilchunga roijêk an tih.”
11 És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala;
Ko hong en nôka, male vântîrtonngei rôl ki rieta, isâng tamtak le isângrazasôm tamtak an ni! rêngsukmun rihîla han an indinga, iring parân minli ngei le upangei khom an om sa,
12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.
male rôl inringtakin lâ an thoa: “Belrite thata omsai hih sinthotheina, neinunsampâr, vârna le râtna, miritna, roiinpuina le minpâkna man theiruo piel ani!”
13 Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. (aiōn g165)
Male invâna, pilchunga, rammuol nuoia, le tuikhanglien sûnga iring parânngei murdi vânnuoia iring murdi ngei le lâ an thoa: “Rêngsukmuna ânsung ngâipu le Belrite kôm han, minpâkna le miritna, roiinpuina le sinthotheina ngei, tuonsôt tuonsôtin om rese!” (aiōn g165)
14 És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt.
Iring parân minli ngei han, “Amen!” tiin an thuona, male upangei han inbokin chubai an mûk zoi.
