< Jelenések 5 >

1 És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet, a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.
Shakapanu mona shintola muliwoku lya kumliwu lya ayu yakalivagiti pashibanta sha ufalumi na sheni shiweriti shilembwa mngati na kunja na kutawalilwa kwa vifindika saba.
2 És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?
Kayi numwona ntumintumi gwa kumpindi kana makakala pakabwera, “Gaa yakastahili kuyibandula mifindiku ayi na kushivugula shintola ashi?”
3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.
Kumbiti kuweriti ndiri na muntu yoseri kumpindi, ama pasipanu, ama pasi kuzimu, yakaweziti kushigubutula, ama kushilola mngati.
4 Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:
Su neni niliti kwa utama toziya kwahereti muntu yakastahili kushigubutula, ama kushilola mngati.
5 És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.
Shakapanu yumu gwa walii wazewi kang'ambiriti, “Gunyamali! Guloli! Simba gwa likabila lya Yuda, muyiwuku gwa Dawudi, kakanka. Yomberi kastahili kuyibandula mifindiku yakuwi saba na kushigubutula shintola shilii.”
6 És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre.
Shakapanu moniti pakati palii pakwegera na shibanta sha ufalumi, Mwanakondolu kagoloka, Mwanakondolu ayu kawonekaniti gambira kaleketulwa. Kazyengetwa kila uwega na walii viwumbi msheshi yawawera wakomu na walii wazewi. Kaweriti na magoli saba na masu saba geni ndo rohu saba zya Mlungu zyawazitumiti kila pahali pasipanu.
7 És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.
Mwanakondolu kagenditi, kashitola shintola shilii kulawa muliwoku lya kumliwu lya ulii yakalivagiti pashibanta sha ufalumi.
8 És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.
Na pakashitoliti shintola shilii, viwumbi vilii vyamsheshi vyaviwera vikomu pamuhera na walii wazewi malongu mawili na wamsheshi waguwiti makukama palongolu pa Mwanakondolu. Kila yumu kaweriti na shinubi na mabakuli ga zaabu gagamemiti ubani, geni ndo maluwa ga wantu wa Mlungu.
9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,
Su wimbiti nyimbu ayi yasyayi, “Gwenga gustahili kushitola shintola ashi Na kuyibandula mifindiku yakuwi. Toziya gwenga gulikitulitwi na kwa mwazi gwaku guwakombola wantu kwajili ya Mlungu. Wantu kulawa kila makabila na kila ntambu yawalonga wantu na kulawa kwa kila wantu na kila isi.
10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.
Guwanyawa waweri ufalumi wa watambika wamtenderi Mlungu gwetu, nawomberi hawakolimlima pasipanu.”
11 És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala;
Shakapanu ndoliti, mpikaniriti liziwu lya wantumintumi wa kumpindi wavuwa nentu, kuwalangika kwawu maelufu na maelufu na malongu ga maelufu na malongu ga maelufu. Waweriti walivaga kushizyengeta shibanta sha ukulu, viwumbi vikomu vilii vyamsheshi na walii wazewi,
12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.
na watakuliti kwa liziwu likulu, “Mwanakondolu yawamlikituliti kastahili kwanka makakala na ulunda na luhala na uwezu na ligoya na ukwisa na uzyumi.”
13 Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. (aiōn g165)
Mpikaniriti viwumbi vyoseri pampindi, pasipanu, pasi pa pasipanu na mubahali, viwumbi vyoseri vya pasipanu poseri pavilonga, “Kwakuwi yomberi yakalivaga pashibanta sha ufalumi na kwa Mwanakondolu, uweri uzyumi na ligoya na ukwisa na ukulu, mashaka goseri.” (aiōn g165)
14 És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt.
Na viwumbi vyamsheshi vyaviwera vikomu vilii vilongiti, “Yina hangu!” Na wazewi walii waguwa makukama, waguwira.

< Jelenések 5 >