Jelenések 5

1 És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet, a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.

Hanki kini trate mani'nea Ne'mofo tamaga azampine agu'afine amefiga'anena, avo krente'nea avontafera, 7ni'a fukinu rekamrente'nege'na ke'noe.

2 És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?

Ana hige'na kogeno hanavenentake ankeromo ranke huno anage hu'ne, Iza knarera hu'ne'nimo, ama fuki'ma rekamrente'nea avontafera erignopeno erivaka regara hu'ne?

3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.

Hanki monafi mani'nesimo'o, mopafi mani'nesimo'o, mopa agu'afi mani'nesimo'a, mago'mo'e huno ama ana avontafera erivaka orege, agu'afina erivakareno kegara osu'ne.

4 Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:

Ana hige'na krafage hu'na zavira ate'noe. Na'ankure mago'mo'e huno ana avontafera erivaka orege, agu'afina kegara osu'nege'ne.

5 És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.

Ana 24'a (elda) kva vahepinti mago'mo anage huno nasami'ne, Zavira otenka ko! Juda naga'nofipinti Deviti negeho ha'ma agatere'nea Laionimo, Agra 7ni'a fukina eriganopega hu'neankino ana avontafera erivakarega hu'ne.

6 És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre.

Anante kogeno mago Sipisipi anentamo'a kini tramofone, 4'a kasefa hu'za zamasimu'ma ante'za mani'naza zagaramimofo amu'nompi oti'nege'za, 24'a elda kva vahe'mo'za regorave hunte'naze. Ana Sipisipi anentara korapama ahe'naza Sipisipi anenta kna hu'ne. Ana Sipisipi anentamofona 7ni'a pazive huntegeno, 7ni'a avurga hunte'neankino, e'i ana avurgamo'a Anumzamofo 7ni'a avamutaminkino, maka kaziga mopafi huzmantege'za nevaze.

7 És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.

Hagi Agra vuno trate'ma mani'nemofo tamaga azampintira avontafera omeri'ne.

8 És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.

Hagi ana Sipisipi afu anentamo'ma avontafe'ma omenerige'za, 4'a zamasimu eri'za mani'naza zagaraminki, 24'a (elda) kva vahe'mo'za, Sipisipi anentamofo agafi zamarenare'za magoke magoke'mo'za zavena (harp) eri'ne'za, zamente zamente mananentake'zama kre sramnavu'za mevite'nea golire zuompa eri'nazana, e'i anazana Anumzamofo naga'mofo nunamune.

9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,

Hagi zamagra kasefa zagame nehu'za anage hu'naze, Kagra avontafera erinka rekamrente'naza fukintamina eriganopega hu'nane. Na'ankure Kagrira kahe frizagenka koranka'anu, mika nofi nagapinti'ene, zamagerupinti'ene, vahepinti'ene, mopafi vahera mi'za sezmante'nane.

10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.

Kagraka'a kumaka'afi huhampri zmantanke'za, kinimofo pristi vahe trohu'za manizanki'za, zamagra ama mopafi veara kegava hu'za manigahaze.

11 És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala;

Anantera nege'na nentahugeno, rama'a ankero vahe'mo'za kini tra'mofona regagi'ne'za, kasefa hu'za mani'naza zagamo'zane, 24'a elda kva vahe'mo'zane, tusi'a hampriga osuga'a vahe'mo'za,

12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.

ranke hu'za anage hu'naze, Agri'ma ahazageno fri'nemo, hanavene so'e feno zane, knare antahi'zane, himamu hanavene, husga huno ra agia ami'zana Agrake erigahie.

13 Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. (aiōn g165)

Hanki maka'zama tro huzmantege'za zamasimu ante'za monafine, mopamofo agu'afima mani'naza zagamo'zane, hagerimpi mani'naza zagamo'za, nentahuge'za anage hu'za, Kini trate'ma mani'nemo'ene Sipisipi anentamo'a asomu'ene ra agine, kegavamahu hanavemo'a, Zanagrite mevava hugahie hu'za hu'naze. (aiōn g165)

14 És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt.

Kasefa hu'za mani'naza 4'a zagamo'za tamage hu'za huvava nehazageno, 24'a (elda) kva vahe'mo'za zamarenare'za mono huznante'naze.