Jelenések 10
1 És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, a ki felhőbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok;
Arubi moi dusra maha sorgodoth ke sorgo pora ahi thaka dikhise. Tai badal pora bondh kori kene thakise, aru tai laga matha uporte dhanush thakise. Tai laga chehera suryo nisena aru Tai laga theng khan jui juli thaka khamba nisena thakise.
2 És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;
Tai ekta huru kitab dhori thakise, aru etu tai laga hathte khuli se. Tai laga dyna theng samundar te rakhise aru tai laga baya theng matite rakhise.
3 És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az ő szavát.
Titia Tai bagh pora hala kora nisena dangor awaj pora hala korise. Jitia tai hala korise, sat-ta bhijili nijor laga awaj te kotha kobole shuru hoise.
4 És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni; és az égből szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.
Jitia sat-ta bhijili kotha koise, aru moi likhi bole thakise, kintu moi sorgo pora ekta awaj hunise aru koise, “Sat-ta bhijili pora ki koise etu lukai kene rakhibi. Etu kitab te nilikhibi.”
5 És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,
Aru moi kuntu sorgodoth samundar aru prithibi te khara hoi thaka dikhise tai laga dyna hath to sorgo phale uthaise.
6 És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen: (aiōn g165)
Aru Tai kun hodai aru hodai nimite jinda ase Tai laga naam kosom khaise, aru kun he etu sob aru ta te thaka sob saman bonaise, etu prithibi aru sob saman khan, aru samundar te ki ase, “Aru etiya olop bhi deri nahobo. (aiōn g165)
7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.
Kintu sat-ta sorgodoth laga awaj dinte, jitia Tai laga bhigul bajabo taiyar hobo, titia Isor laga asurit kaam to purah hoi jabo, kineka Tai laga noukar bhabobadi khan ke etu bhal kotha koi disele.”
8 És a szózat, a melyet hallottam az égből, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.
Titia kun to awaj moike sorgo pora kotha korise aru moike koise: “Jabi, sorgodoth kun samundar aru matite khara kori ase Tai laga hath pora etu kitab to lo bhi.”
9 Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz.
Titia moi sorgodoth logote jai kene moike etu kitab to dibole nimite koise. Tai moike koise, “Lo bhi aru khai lobi. Etu pora tumi laga peth to tita koribo, kintu tumi laga mukh mou pani nisena mitha kori dibo.”
10 Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.
Titia moi sorgodoth laga hath pora etu kitab to loi kene khai loise. Aru moi laga mukh to mou pani nisena mitha hoi jaise, kintu moi jitia etu khaise, moi laga peth tita hoi jaise.
11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől.
Titia kunba pora moike koise, “Tumi aru bisi manu ke etu bhabobani kobi, desh khan ke, alag bhasa kowa manu khan ke, aru raja khan ke.”
