Jelenések 10
1 És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, a ki felhőbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok;
Hagi anante mago hanavenentake ankero kogeno, mona atreno eramigeno kukena hamponu hunteno, furegena'mo asenire megeno, avugosamo'a zagegna higeno, agimo'a no azeri hanaveti avempa zafagna huno teve anefa hu'ne.
2 És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;
Azampina osi avontafe vakarente'nea eri'ne. Ana ankeromo'a tamaga agia hagerimpi reno, hoga agia mopafi reno otineno,
3 És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az ő szavát.
ranke huno laionimo ageru neriankna huno agerura nerigeno, 7ni'a monage'mo'za zamagerura ru'naze
4 És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni; és az égből szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.
Ana zmagerura nerazage'na, avompi krentenaku nehugeno'a, monafinti anage huno hu'ne, 7ni'a mona ageru'ma antahi'nana eriginka rekamrenentenka, avontafepina kreontenka atregeno frakino meno huno hu'ne.
5 És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,
Anantera kogeno hagerimpima tamaga agama nenteno, hoga agama mopare'ma ante'nea ankeromo'a tamaga azana monafinka rusute'nagamu atreno,
6 És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen: (aiōn g165)
huvempa kea manivava nehimofonte huno, Monane maka'zama agu'afima me'neazama tro'ma nehuno, mopane maka'zama agu'afi me'neazama tro nehuno, hagerine maka'zama agu'afi me'nezama tro'ma hu'nemokino, mago'ane avega ontegahie. (Eks-Ati 20:11, Diu-Kas 32:40, Dan 12:7) (aiōn g165)
7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.
Hianagi nampa 7ni ankeromoma ageruma runakuma nehigeno'a, Anumzamo'ma oku'a ante'nea kea, kasnampa eri'za vahetema asami'nea kemo'a efore hugahie.
8 És a szózat, a melyet hallottam az égből, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.
Anante monafinti'ma ko'ma antahi'noa agerumo'a mago'ane kea hunamino anage hu'ne, Vunka hagerimpine mopafinema agamareno oti'nea ankeromofo azampima vakarente'nea avontafera omerio huno nasmi'ne.
9 Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz.
Hanki anage hige'na nagra vu'na, osi avontafe naminogu ana ankeromofo ome antahigogeno, agra anage huno nasami'ne, erinka nesankeno'a karimpafina aka hugahianagi, kagitera tumerimo'ma hiaza huno tusi haga kavesigahie.
10 Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.
Ana osi avontafera ankeromofo azampintira nagra omeri'na nogeno, nagipina tume rimo'ma hiaza huno haga hige'na netogeno, narimpafina tusi aka ahe'ne.
11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől.
Anante zamagra nagrikura anage hu'naze, Kagra mago'ane rama'a vaheku'ene kumataminku'ene, zmagerukuma, kini vahekura kasnampa kea ome huo hu'za hu'naze.
