Jelenések 10
1 És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, a ki felhőbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok;
Eka ne aneno malaika machielo maratego, kabiro lor aa e polo. Ne orwakore gi boche polo ka lihudu oumo wiye; wangʼe ne chalo gi wangʼ chiengʼ, kendo tiendene ne chalo gi sirni makakni ka mach.
2 És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;
Ne otingʼo kitabu matin moel e lwete. Nonyono nam gi tiende ma korachwich, to tiende ma koracham nonyonogo piny,
3 És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az ő szavát.
kendo nokok gi dwol maduongʼ machalo ka sibuor maruto. Bangʼ kosekok kamano to polo abiriyo nomor.
4 És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni; és az égből szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.
To kane polo abiriyogo osemor kamano, ne adwaro ndiko gima ne awinjo kagiwacho, eka nawinjo dwol moro moa e polo mowachona niya, “Kik indik gima polo abiriyogo osewacho to lingʼ-go mana ei chunyi.”
5 És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,
Eka malaika mane aneno konyono nam kod piny cha notingʼo bade korachwich kochomo polo.
6 És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen: (aiōn g165)
Kendo nokwongʼore gi nying Jal mangima nyaka chiengʼ, Jal mane ochweyo polo gik moko duto manie iye, gi piny gi gik moko duto manie iye, kod nam gi gik moko duto manie iye kowacho niya, “Deko moro ok nochak obedie ngangʼ!” (aiōn g165)
7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.
To e kinde, ma malaika mar abiriyono nogo turumbetene, eka wach mopondo mar Nyasaye nochopi, mana kaka nonyiso jotichne ma jonabi.
8 És a szózat, a melyet hallottam az égből, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.
Bangʼ mano dwol mane awinjo kawuoyo koa e polo cha ne ochako wuoyo koda kendo kawacho niya, “Dhiyo, ikaw kitabu moel manie lwet malaika ma onyono nam kod piny.”
9 Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz.
Omiyo ne adhi ir malaikano, mi akwaye mondo omiya kitabu matin-no. To nowachona niya, “Kawe, mondo ichame. Obiro bedo makech e iyi, to e dhogi nobed mamit ka mor kich.”
10 Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.
Eka nakawo kitabu matin-no manie lwet malaikano, mi achame, ne omit e dhoga ka mor kich to kane asechame nobedo makech e iya.
11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől.
Bangʼe ne owachna niya, “Nyaka ichak ikor wach kuom ogendini mangʼeny, gi pinje mangʼeny kod joma wacho dhok mopogore opogore gi ruodhi mangʼeny.”
