Zsoltárok 99

1 Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!

Herren er konge, folki skjelv; han sit på kerubar, jordi ruggar.

2 Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett.

Herren er stor i Sion, og høg er han yver alle folk.

3 Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, – szent az!

Dei skal prisa ditt namn, det store og skræmelege, heilag er han.

4 És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerősítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.

Og i si magt elskar kongen det som rett er; du held rettvisa uppe, du hev gjort rett og rettferd i Jakob.

5 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő lábainak zsámolya elé; szent ő!

Høglova Herren, vår Gud, og fall ned for hans fotskammel! Heilag er han.

6 Mózes és Áron az ő papjaival, és Sámuel az ő nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá őket.

Moses og Aron var millom hans prestar, og Samuel millom deim som kalla på hans namn; dei ropa til Herren, og han svara deim.

7 Felhő-oszlopban szólt vala hozzájok; megőrizték az ő bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik.

I ein skystolpe tala han til deim, dei heldt hans vitnemål og den lov han gav deim.

8 Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad őket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az ő hiábavalóságaik miatt.

Herre vår Gud, du svara deim, du var deim ein Gud som tilgav deim, men og ein hemnar yver deira gjerningar.

9 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!

Høglova Herren, vår Gud! Og fall ned for hans heilage fjell! For heilag er Herren, vår Gud.