Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

¡Vengan, cantemos con gozo a Yavé! ¡Aclamemos con júbilo a la Roca de nuestra salvación!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Entremos ante su Presencia con acción de gracias, Aclamémoslo con salmos.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Porque Yavé es ʼEL grande, Y gran Rey sobre todos los ʼelohim.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

En su mano están las profundidades de la tierra. Suyas son las alturas de las montañas.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Suyo es el mar, pues Él lo hizo, Y sus manos formaron la tierra seca.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Vengan, adoremos y postrémonos. Arrodillémonos [ante] la Presencia de Yavé, nuestro Hacedor,

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Porque Él es nuestro ʼElohim, Nosotros el pueblo de su prado y ovejas de su mano. Si ustedes oyen hoy su voz,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

No endurezcan sus corazones como en Meriba, Como en el día de Masa en el desierto,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Cuando me tentaron sus antepasados. Me probaron, aunque vieron mi obra.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Durante 40 años estuve disgustado con aquella generación, Y dije: Es un pueblo que divaga en su corazón, Y no conoce mis caminos.

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Por tanto, juré en mi ira Que no entrarán en mi reposo.