Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Oh, ven, cantemos a Yahvé. ¡Gritemos en voz alta a la roca de nuestra salvación!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Acudamos ante su presencia con acción de gracias. ¡Explorémoslo con canciones!

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Porque Yahvé es un Dios grande, un gran Rey por encima de todos los dioses.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

En su mano están los lugares profundos de la tierra. Las alturas de las montañas también son suyas.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

El mar es suyo, y él lo hizo. Sus manos formaron la tierra seca.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Oh, ven, adoremos y postrémonos. Arrodillémonos ante Yahvé, nuestro Hacedor,

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

porque él es nuestro Dios. Somos el pueblo de su pasto, y las ovejas a su cargo. Hoy, ¡oh, que escuches su voz!

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

No endurezcas tu corazón, como en Meribah, como en el día de Massah en el desierto,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

cuando vuestros padres me tentaron, me probó y vio mi trabajo.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Durante cuarenta largos años me afligí con esa generación, y dijo: “Es un pueblo que se equivoca de corazón. No han conocido mis caminos”.

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Por eso juré en mi ira, “No entrarán en mi descanso”.