Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Dejte, prepevajmo Gospodu, ukajmo skali blaginje naše!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Pojdimo pred obličje njegovo sè zahvaljevanjem, s psalmi mu ukajmo.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Ker Bog mogočni velik je Gospod, in velik kralj nad vse bogove.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

V roki njegovi so najglobočji sledovi zemlje, v njegovi oblasti so gorâ moči.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Njegovo je sámo morje, ker on ga je naredil, in súha zemlja, katero so ustvarile roke njegove.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Pridite, priklonimo se in padimo na tla; pripognimo kolena pred Gospodom, kateri nas je naredil.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Ker on je Bog naš, mi pa ljudstvo paše njegove, in čeda vodbe njegove; danes če slišite glas njegov,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

"Ne okamenite srca svojega, kakor v prepiru, kakor o dnevi izkušnjave v puščavi.

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Ko so me izkušali očetje vaši: izkusili so me in spoznali delo moje.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Štirideset let sem imel preglavico s tistim rodom govoreč: Ljudstvo so srca tavajočega, in potov mojih ne poznajo.

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Njim sem prisegel v jezi svoji, da ne vnidejo v pókoj moj."