Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Oh pridite, zapojmo Gospodu. Naredimo radosten glas skali rešitve naše duše.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Pridimo pred njegovo prisotnost z zahvaljevanjem in s psalmi mu naredimo radosten zvok.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Kajti Gospod je velik Bog in velik Kralj nad vsemi bogovi.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

V njegovi roki so globoki kraji zemlje; tudi moč hribov je njegova.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Morje je njegovo in on ga je naredil in njegove roke so oblikovale kopno zemljo.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Oh pridite, naj obožujemo in se priklonimo; pokleknimo pred Gospodom, našim stvarnikom.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Kajti on je naš Bog in mi smo ljudstvo njegovega pašnika in ovce njegove roke. Če boste danes zaslišali njegov glas,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

ne zakrknite svojega srca kakor z izzivanjem in kakor na dan preizkušnje v divjini,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

ko so me vaši očetje skušali, me preizkušali in gledali moje delo.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Dolgih štirideset let sem s tem rodom skupaj žaloval in rekel: »To je ljudstvo, ki se moti v svojem srcu in niso spoznali mojih poti, «

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

ki sem jim v svojem besu prisegel, da ne bodo vstopili v moj počitek.