Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Ходите, запевајмо Господу, покликнимо Богу, граду спасења свог!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Изађимо пред лице Његово с хвалом, у песмама покликнимо Му!

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Јер је Господ велик Бог и велик Цар над свим боговима.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

У Његовој су руци дубине земаљске, и висине горске Његове су.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Његово је море и Он га је створио, и сухоту руке су Његове начиниле.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Ходите, поклонимо се, припаднимо, клекнимо пред Господом, Творцем својим.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Јер је Он Бог наш, и ми народ паше Његове и овце руке Његове. Сад кад бисте послушали глас Његов:

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

"Немојте да вам одрвени срце ваше као у Мериви, као у дан кушања у пустињи,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Где ме кушаше оци ваши, испиташе и видеше дело моје.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Четрдесет година срдих се на род онај, и рекох: Ови људи тумарају срцем, и не знају путеве моје;

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

И зато се заклех у гневу свом да неће ући у мир мој."