Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Vinde, cantemos alegres ao SENHOR; gritemos [de alegria] à rocha de nossa salvação.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Cheguemos adiante de sua presença com agradecimentos; cantemos salmos a ele.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Porque o Senhor é o grande Deus, e maior Rei do que todos os deuses.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Na mão dele estão as profundezas da terra; e a ele pertencem os altos montes.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Dele [também] é o mar, pois ele o fez; e suas mãos formaram a [terra] seca.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Vinde, adoremos, e prostremo-nos; ajoelhemo-nos perante o SENHOR, que nos fez.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Porque ele é o nosso Deus, e nós [somos] o povo do seu pasto, e as ovelhas de sua mão. Se hoje ouvirdes a voz dele,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Não endureçais vosso coração, como em Meribá, como no dia da tentação no deserto,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Onde vossos pais me tentaram; eles me provaram, mesmo já tendo visto minha obra.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Por quarenta anos aguentei com desgosto d [esta] geração, e disse: Este povo se desvia em seus corações; e eles não conhecem meus caminhos.

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Por isso jurei em minha ira que eles não entrarão no meu [lugar] de descanso.