Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Vinde, cantemos ao Senhor: jubilemos à rocha da nossa salvação.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Apresentemo-nos ante a sua face com louvores, e celebremo-lo com salmos.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Porque o Senhor é Deus grande, e Rei grande sobre todos os deuses.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Nas suas mãos estão as profundezas da terra, e as alturas dos montes são suas.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Seu é o mar, e ele o fez, e as suas mãos formaram a terra seca.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Ó, vinde, adoremos e prostremo-nos: ajoelhemos diante do Senhor que nos criou.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Porque ele é o nosso Deus, e nós povo do seu pasto e ovelhas da sua mão. Se hoje ouvirdes a sua voz,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Não endureçais os vossos corações, assim como na provocação e como no dia da tentação no deserto

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Quando vossos pais me tentaram, me provaram, e viram a minha obra.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Quarenta anos estive desgostado com esta geração, e disse: É um povo que erra do coração, e não tem conhecido os meus caminhos.

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

A quem jurei na minha ira que não entrarão no meu repouso.