< Zsoltárok 95 >
1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
Wozani, siyihlabelele iNkosi, senze umsindo wentokozo kulo idwala losindiso lwethu.
2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
Kasize phambi kobuso bayo ngokubonga, senze umsindo wentokozo kuyo ngezihlabelelo.
3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
Ngoba iNkosi inguNkulunkulu omkhulu, leNkosi enkulu phezu kwabonkulunkulu bonke.
4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
Okusesandleni sayo indawo zomhlaba ezizikileyo, lezingqonga zezintaba zingezayo.
5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
Olungolwayo ulwandle, yona-ke yalwenza, lezandla zayo zabumba umhlabathi owomileyo.
6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
Wozani, sikhonze sikhothame, siguqe phambi kweNkosi, umenzi wethu.
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
Ngoba yona inguNkulunkulu wethu, thina-ke singabantu bedlelo layo, lezimvu zesandla sayo. Lamuhla uba lilizwa ilizwi layo,
8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
lingayenzi ibe lukhuni inhliziyo yenu njengekuphikisaneni, njengesukwini lokulinga enkangala,
9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
lapho oyihlo bangilinga bengihlola, yebo babona umsebenzi wami.
10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
Iminyaka engamatshumi amane nganengwa yilesisizukulwana ngaze ngathi: Bangabantu abaduhayo enhliziyweni, bona kabazazi indlela zami.
11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.
Engafunga kubo ekuthukutheleni kwami, ngathi: Kabayikungena ekuphumuleni kwami.