Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Wozani sihlabelele ngentokozo kuThixo; kasihlokomeni kamnandi kulo iDwala lokusindiswa kwethu.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Kasizeni phambi kwakhe ngokubonga simdumise ngamachacho langengoma.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Ngoba uThixo unguNkulunkulu omkhulu, iNkosi enkulu ngaphezu kwabonkulunkulu bonke.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Inziki zomhlaba zisezandleni zakhe, leziqongo zezintaba ngezakhe.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Ngolwakhe ulwandle ngoba walwenza, lezandla zakhe zawenza umhlaba owomileyo.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Wozani, kasikhothame simkhonze, kasiguqe phambi kukaThixo uMenzi wethu;

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

ngoba unguNkulunkulu wethu, thina singabantu bedlelo lakhe, umhlambi awunakekelayo. Lamhla, nxa lisizwa ilizwi lakhe,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

lingazenzi lukhuni inhliziyo zenu njengoba lenzenjalo eMeribha, njengelakwenza ngaleliyana ilanga eMasa enkangala,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

lapho okhokho benu abangilinga khona bengizama, lanxa babekubonile engakwenzayo.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Okweminyaka engamatshumi amane ngangisizondele lesosizukulwane; ngathi, “Bangabantu onhliziyo zabo ziyahlanhlatha, njalo kabazazanga izindlela zami.”

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Ngakho ngamemezela ngesifungo ekuthukutheleni kwami ngathi, “Kabayikungena ekuphumuleni kwami.”