Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Antao hisabo am’ Iehovà; Antao hipoña-peo amy lamilamim-pandrombahan-tikañey.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Ntao hiatrek’Aze am-pañandriañañe, antao hirebek’ ama’e an-tsabo.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Andrianamboatse jabahinake t’Iehovà, naho Mpanjaka ra’elahy ambone’ ze fanalolahy iaby.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Am-pità’e ao o hatsikeokeo’ ty tane toio, Aze ka o lengom-bohitseo.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Aze i riakey, ie ty namboatse aze, nitsenèm-pità’e i tane maikey.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Mb’etoa, hiambane vaho hitalaho, antao hanongalek’ añatrefa’ Iehovà Mpitsene antikañe.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Amy te ie t’i Andrianañaharentikañe; itika ro ondatim-piandraza’e, naho ty lia-raim-pità’e; Anito, naho janjiñe’ areo i fiarañanaña’ey!

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Ko mañagàñe arofo, manahake te Meriba añe, tañ’andro’ i Masa am-babangoañ’ añe;

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Ie nazizin-droae’ areo, naoveove’iareo ndra te nioni’iereo o fitoloñakoo.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Efa-polo taoñe te nalaiñeko i tariratsey le nanoeko ty hoe: foko miola an-troke, fa tsy apota’ iareo o satakoo;

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Aa le nifanta ami’ty fifomboko: Toe tsy himoaha’iareo ty fitofàko.