Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Mujje tuyimbire Mukama; tuyimbire waggulu n’essanyu nga tutendereza Mukama Olwazi olw’obulokozi bwaffe.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Tujje mu maaso ge n’okwebaza; tumuyimbire ennyimba ez’okumutendereza.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Kubanga Mukama ye Katonda Omukulu; era Kabaka Omukulu asinga bakatonda bonna.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Enkonko ez’ensi ziri mu mukono gwe; n’entikko z’ensozi nazo zize.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Ennyanja yiye, kubanga ye yagikola; n’emikono gye, gye gyabumba olukalu.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Mujje tusinze tuvuuname mu maaso ge; tufukamire mu maaso ga Mukama, Omutonzi waffe.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Kubanga ye Katonda waffe, naffe tuli bantu ab’omu ddundiro lye, era tuli ndiga ze z’alabirira. Olwa leero bwe muwulira eddoboozi lye,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

“Temukakanyaza mitima gyammwe nga bwe kyali e Meriba, ne ku lunaku luli e Maasa mu ddungu;

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

bajjajjammwe gye bangezesa; newaakubadde baali baalaba dda ebyamagero bye nakola.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Abantu b’omulembe ogwo ne mbasunguwalira okumala emyaka amakumi ana; ne ŋŋamba nti, ‘Be bantu abakyama mu mutima gwabwe, era tebamanyi makubo gange.’

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Kyennava ndayira nga nsunguwadde nti, ‘Tebaliyingira mu kiwummulo kyange.’”