Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

laus cantici David venite exultemus Domino iubilemus Deo salutari nostro

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

praeoccupemus faciem eius in confessione et in psalmis iubilemus ei

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

quoniam Deus magnus Dominus et rex magnus super omnes deos

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

quia in manu eius fines terrae et altitudines montium ipsius sunt

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

quoniam ipsius est mare et ipse fecit illud et siccam manus eius formaverunt

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

venite adoremus et procidamus et ploremus ante Dominum qui fecit nos

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

quia ipse est Deus noster et nos populus pascuae eius et oves manus eius

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

hodie si vocem eius audieritis nolite obdurare corda vestra

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

sicut in inritatione secundum diem temptationis in deserto ubi temptaverunt me patres vestri probaverunt me; et viderunt opera mea

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

quadraginta annis offensus fui generationi illi et dixi semper errant corde

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

et isti non cognoverunt vias meas ut iuravi in ira mea si intrabunt in requiem meam