Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Laus cantici ipsi David. [Venite, exsultemus Domino; jubilemus Deo salutari nostro;

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

præoccupemus faciem ejus in confessione, et in psalmis jubilemus ei:

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

quoniam Deus magnus Dominus, et rex magnus super omnes deos.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitudines montium ipsius sunt;

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

quoniam ipsius est mare, et ipse fecit illud, et siccam manus ejus formaverunt.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Venite, adoremus, et procidamus, et ploremus ante Dominum qui fecit nos:

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

quia ipse est Dominus Deus noster, et nos populus pascuæ ejus, et oves manus ejus.

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Hodie si vocem ejus audieritis, nolite obdurare corda vestra

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

sicut in irritatione, secundum diem tentationis in deserto, ubi tentaverunt me patres vestri: probaverunt me, et viderunt opera mea.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Quadraginta annis offensus fui generationi illi, et dixi: Semper hi errant corde.

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Et isti non cognoverunt vias meas: ut juravi in ira mea: Si introibunt in requiem meam.]