Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

O fahsru, lela kut in kaksakin LEUM GOD, Lela kut in on ke engan nu sin God su langoekut.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Lela kut in tuku nu ye mutal ke kulo, Ac yuk on in engan ke kaksak.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Tuh LEUM GOD El sie God ku, El sie tokosra kulana fin god nukewa.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

El Leum fin faclu nufon, Liki yen loal in luf uh nu yen fulat in eol uh.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

El Leum fin meoa, su El orala, Oayapa faclu su El lumahla.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Fahsru, lela kut in epasr ac alu nu sel, Lela kut in sikukmutunte ye mutun LEUM GOD, su orekutla!

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Tuh El God lasr, Ac kut mwet su El nunku kac, Ac un sheep natul su El karingin. Misenge, porongo ma El fahk:

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

“Nik kowos srangesr lohng kas, oana mwet matu lowos ke elos muta in Meribah, Oana ke len se elos muta yen mwesis Massah.

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Elos tuh srikeyu we, Elos ne liye ma nga oru nu selos.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Nga tuh arulana toasr selos yac angngaul, Ac nga fahk, ‘Mwet inge arulana likkeke! Elos tia lungse in akos ma sap luk.’

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Nga tuh kasrkusrak ac orala wulela na ku se, fahk mu, ‘Kowos ac fah tiana ilyak nu in acn in mongla se Nga tuh akoo in sot nu suwos.’”