Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Komið! Við skulum lofsyngja Drottni! Hrópum gleðióp til heiðurs kletti hjálpræðisins!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Komum fram fyrir hann með þakkargjörð, syngjum honum lofgjörðarsálm.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Því að Drottinn er mikill Guð og æðri öllum sem menn kalla guði.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Hann hefur upphugsað djúp jarðar og hannað hin hæstu fjöll.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Hann gerði hafið og myndaði þurrlendið, allt er hans!

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Komið! Föllum fram fyrir Drottni, skapara okkar,

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

því að hann er okkar Guð. Við erum hjörðin hans og hann er hirðir okkar. Ó, að þið vilduð heyra kall hans í dag og koma til hans.

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Forherðið ekki hjörtu ykkar eins og Ísraelsmenn gerðu hjá Meriba og Massa í eyðimörkinni.

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Þar drógu feður ykkar orð mín í efa – sömu menn og sáu mig gera mörg kraftaverk. Þeir freistuðu mín, kvörtuðu og reyndu á þolinmæði mína.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

„Í fjörutíu ár hafði ég viðbjóð á þessari kynslóð, “segir Drottinn Guð. „Hjörtu þeirra allra voru langt í burtu frá mér og ekki vildu þeir halda lög mín.

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Þá hét ég því að þeir skyldu aldrei komast inn í fyrirheitna landið, staðinn sem ég hafði ætlað þeim til hvíldar.“