Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Ku zo, bari mu rera don farin ciki ga Ubangiji; bari mu yi sowa da ƙarfi ga Dutsen cetonmu.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Bari mu zo gabansa da godiya mu rera gare shi da kiɗi da waƙa.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Gama Ubangiji Allah mai girma ne, babban Sarki a bisa dukan alloli.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

A hannunsa ne zurfafan duniya suke, ƙwanƙolin dutse kuma nasa ne.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Teku nasa ne, gama shi ne ya yi shi, da hannuwansa kuma ya yi busasshiyar ƙasa.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Ku zo, bari mu rusuna mu yi sujada, bari mu durƙusa a gaban Ubangiji Mahaliccinmu;

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

gama shi ne Allahnmu mu mutanen makiyayansa ne, garke kuwa a ƙarƙashin kulawarsa. Yau, in kuka ji muryarsa,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

“Kada ku taurare zukatanku kamar yadda kuka yi a Meriba, kamar yadda kuka yi a wancan rana a Massa a hamada,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

inda kakanninku suka gwada suka kuma jarraba ni, ko da yake sun ga abin da na yi.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Shekara arba’in na yi fushi da wancan tsara; na ce, ‘Su mutane ne waɗanda zukatansu suka kauce, kuma ba su san hanyoyina ba.’

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Saboda haka na yi rantsuwa cikin fushina, ‘Ba za su taɓa shiga hutuna ba.’”