Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Kommt, laßt uns dem HERRN lobsingen und jauchzen dem Felsen unsres Heils!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Laßt uns ihm mit Lobgesang begegnen und mit Psalmen jauchzen!

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Denn der HERR ist ein großer Gott und ein großer König über alle Götter;

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

in seiner Hand sind die Tiefen der Erde, und die Spitzen der Berge gehören ihm;

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

sein ist das Meer, denn er hat es gemacht, und seine Hände haben das Trockene bereitet.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Geht ein, lasset uns anbeten und niederknieen, lasset uns lobpreisen vor dem HERRN, unserm Schöpfer!

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Denn er ist unser Gott, und wir sind das Volk seiner Weide und die Schafe seiner Hand.

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Wenn ihr heute seine Stimme höret, so verstocket eure Herzen nicht, wie zu Meriba, am Tage der Versuchung in der Wüste,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

da mich eure Väter versuchten; sie prüften mich; und sahen doch meine Werke!

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Vierzig Jahre empfand ich Ekel vor diesem Geschlecht; und ich sprach: Sie sind ein Volk, dessen Herz den Irrweg geht, und sie verstanden meine Wege nicht!

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

So daß ich schwur in meinem Zorn: Sie sollen nicht eingehen zu meiner Ruhe!