Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Kommt herzu, laßt uns dem HERRN frohlocken und jauchzen dem Hort unsers Heils!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Lasset uns mit Danken vor sein Angesicht kommen und mit Psalmen ihm jauchzen!

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Denn der HERR ist ein großer Gott und ein großer König über alle Götter.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Denn in seiner Hand ist, was die Erde bringet; und die Höhen der Berge sind auch sein.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Denn sein ist das Meer, und er hat's gemacht; und seine Hände haben das Trockne bereitet.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Kommt, laßt uns anbeten und knieen und niederfallen vor dem HERRN, der uns gemacht hat!

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Denn er ist unser Gott, und wir das Volk seiner Weide und Schafe seiner Hand. Heute, so ihr seine Stimme höret,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

so verstocket euer Herz nicht, wie zu Meriba geschah, wie zu Massa in der Wüste,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

da mich eure Väter versuchten, fühleten und sahen mein Werk,

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

daß ich vierzig Jahre Mühe hatte mit diesem Volk und sprach: Es sind Leute, deren Herz immer den Irrweg will, und die meine Wege nicht lernen wollen;

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

daß ich schwur in meinem Zorn: Sie sollen nicht zu meiner Ruhe kommen!