< Zsoltárok 95 >

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
Allons, glorifions le Seigneur par nos chants, acclamons le Rocher de notre salut!
2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
Présentons-nous devant lui avec des actions de grâce, entonnons des hymnes en son honneur!
3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
Car l’Eternel est un grand Dieu, un grand Roi, au-dessus de toutes les divinités.
4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
Il tient en ses mains les profonds abîmes de la terre! Les cimes altières des montagnes sont à lui.
5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
A lui la mer: c’est lui qui l’a créée; et la terre ferme est l’œuvre de ses mains.
6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
Venez! nous voulons nous prosterner, nous incliner, ployer les genoux devant l’Eternel, notre créateur.
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
Oui, il est notre Dieu, et nous sommes le peuple dont il est le pasteur, le troupeau que dirige sa main. Si seulement aujourd’hui encore vous écoutiez sa voix!
8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
"N’Endurcissez pas votre cœur comme à Meriba, comme au jour de Massa dans le désert,
9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
où vos ancêtres m’ont tenté, mis à l’épreuve, quoiqu’ils eussent vu mes œuvres.
10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
Pendant quarante ans j’étais écœuré de cette génération, et je disais: "C’Est un peuple au cœur égaré, qui ne veut pas connaître mes voies."
11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.
Aussi jurai-je, dans ma colère, qu’ils n’entreraient pas dans ma paisible résidence."

< Zsoltárok 95 >