Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

O come, let us sing to the LORD: let us make a joyful noise to the rock of our salvation.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Let us come before his presence with thanksgiving, and make a joyful noise to him with psalms.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

For the LORD [is] a great God, and a great King above all gods.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

In his hand [are] the deep places of the earth: the strength of the hills [is] his also.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

The sea [is] his, and he made it: and his hands formed the dry [land].

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

O come, let us worship and bow down: let us kneel before the LORD our maker.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

For he [is] our God; and we [are] the people of his pasture, and the sheep of his hand. To-day, if ye will hear his voice,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Harden not your heart, as in the provocation, [and] as [in] the day of temptation in the wilderness:

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

When your fathers tempted me, proved me, and saw my work.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Forty years long was I grieved with [this] generation, and said, It [is] a people that do err in their heart, and they have not known my ways:

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

To whom I swore in my wrath, that they should not enter into my rest.