Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Oh come, let us sing to Yahweh; let us sing joyfully to the rock of our salvation.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Let us enter his presence with thanksgiving; let us sing to him with psalms of praise.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

For Yahweh is a great God and a great King superior to all gods.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

In his hand are the depths of the earth; the heights of the mountains are his.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

The sea is his, for he made it, and his hands formed the dry land.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Oh come, let us worship and bow down; let us kneel before Yahweh, our Creator:

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

For he is our God, and we are the people of his pasture and the sheep of his hand. Today—oh, that you would hear his voice!

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

“Do not harden your heart, as at Meribah, or as on the day of Massah in the wilderness,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

where your forefathers tested me and tried me, though they had seen my deeds.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

For forty years I was angry with that generation and said, 'This is a people whose hearts wander astray; they have not known my ways.'

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Therefore I vowed in my anger that they would never enter into my resting place.”