Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

O come, let us sing to the LORD; Let us raise a voice of joy to the rock of our salvation!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Let us come into his presence with thanksgiving, And sing joyfully to him with psalms!

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

For Jehovah is a great God; Yea, a great king over all gods.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

In his hands are the depths of the earth; His also are the heights of the mountains.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

The sea is his, and he made it; The dry land also his hands formed.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

O come, let us worship and bow down! Let us kneel before the LORD, our maker!

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

For he is our God, And we are the people of his pasture and the flock of his hand. O that ye would now hear his voice!

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

“Harden not your hearts as at Meribah [[the strife]], As in the day of temptation [[Massah]] in the wilderness,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Where your fathers tempted me And tried me, although they had seen my works.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Forty years was I offended with that generation: And I said, 'They are a people of a perverse heart, And who have no regard to my ways.'

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Therefore I sware, in my wrath, That they should not enter into my rest.”