Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Come, we sing to YHWH, We shout to the rock of our salvation.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

We come before His face with thanksgiving, We shout to Him with psalms.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

For YHWH [is] a great God, And a great King over all gods.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

In whose hand [are] the deep places of earth, And the strong places of hills [are] His.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Whose is the sea, and He made it, And His hands formed the dry land.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Come in, we bow ourselves, and we bend, We kneel before YHWH our Maker.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

For He [is] our God, and we the people of His pasture, And the flock of His hand, Today, if you listen to His voice,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Do not harden your heart as [in] Meribah, As [in] the day of Massah in the wilderness,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Where your fathers have tried Me, Have proved Me, indeed, have seen My work.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Forty years I am weary of the generation, And I say, “A people erring in heart—they! And they have not known My ways”:

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Where I swore in My anger, “If they come into My rest—!”