Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Come let us praise the Lord with joy: let us joyfully sing to God our saviour.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Let us come before his presence with thanksgiving; and make a joyful noise to him with psalms.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

For the Lord is a great God, and a great King above all gods.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

For in his hand are all the ends of the earth: and the heights of the mountains are his.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

For the sea is his, and he made it: and his hands formed the dry land.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Come let us adore and fall down: and weep before the Lord that made us.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

For he is the Lord our God: and we are the people of his pasture and the sheep of his hand.

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Today if you shall hear his voice, harden not your hearts:

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

As in the provocation, according to the day of temptation in the wilderness: where your fathers tempted me, they proved me, and saw my works.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Forty years long was I offended with that generation, and I said: These always err in heart.

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

And these men have not known my ways: so I swore in my wrath that they shall not enter into my rest.