Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Komt, laat ons den HEERE vrolijk zingen; laat ons juichen den Rotssteen onzes heils.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Laat ons Zijn aangezicht tegemoet gaan met lof; laat ons Hem juichen met psalmen.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Want de HEERE is een groot God; ja, een groot Koning boven alle goden;

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

In Wiens hand de diepste plaatsen der aarde zijn, en de hoogten der bergen zijn Zijne;

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Wiens ook de zee is, want Hij heeft ze gemaakt; en Zijn handen hebben het droge geformeerd.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Komt, laat ons aanbidden en nederbukken; laat ons knielen voor den HEERE, Die ons gemaakt heeft.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Want Hij is onze God, en wij zijn het volk Zijner weide, en de schapen Zijner hand. Heden, zo gij Zijn stem hoort,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Verhardt uw hart niet, gelijk te Meriba, gelijk ten dage van Massa in de woestijn;

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Waar Mij uw vaders verzochten, Mij beproefden, ook Mijn werk zagen.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Veertig jaren heb Ik verdriet gehad aan dit geslacht, en heb gezegd: Zij zijn een volk, dwalende van hart, en zij kennen Mijn wegen niet.

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Daarom heb Ik in Mijn toorn gezworen: Zo zij in Mijn rust zullen ingaan!