Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Biuru wawer gimor ne Jehova Nyasaye; wagouru koko matek ne lwanda mar warruokwa.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Wabiuru e nyime gi erokamano kendo wami nyinge duongʼ ka wawer kendo wakok gi mor.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Nimar Jehova Nyasaye e Nyasaye maduongʼ, en e Ruoth maduongʼ moloyo nyiseche duto.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Otingʼo kuonde matut duto mag piny e lwete, kendo wi gode ma roboche bende mage.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Nam mare, nimar en ema nolose, kendo lwetene ema noloso lowo motwo.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Biuru wakulrene ka walame, biuru wago chongwa e nyim Jehova Nyasaye ma Jachwechwa;

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

nimar en e Nyasachwa kendo wan e joge mokwayo, wan e jambe morito. Kawuono ka uwinjo dwonde,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

to kik chunyu bed mapek kaka ne utimo Meriba, kata kaka ne utimo chiengʼ cha Masa manie thim,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

kama kwereu noteme gi tem, kata obedo ni ne giseneno gima ne atimo.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Kuom higni piero angʼwen iya nowangʼ gi tiengʼno; kendo nawacho niya, “Gin joma chunygi ohero rwenyo, kendo pok gingʼeyo yorena.”

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Omiyo mirima nomaka kodgi mi nasingora ka akwongʼora ni, “Ok ginidonji e yweyona ngangʼ.”