Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Бог помсти — Господь, Бог помсти з'явився, —
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
піднеси́ся, о Су́дде землі, бундю́чним запла́ту віддай!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Аж доки безбожні, о Господи, аж доки безбожні втіша́тися будуть?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Доки бу́дуть верзти́, говорити бундю́чно, доки будуть пиша́тись злочинці?
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Вони тиснуть наро́д Твій, о Господи, а спадок Твій вони му́чать.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Вдову́ та чужи́нця вбивають вони, і мордують сирі́т
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
та й говорять: „Не бачить Господь, і не завва́жить Бог Яковів“.
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Зрозумійте це ви, нерозумні в наро́ді, а ви, убогі на розум, коли набере́теся глу́зду?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Хіба Той, що ухо щепи́в, — чи Він не почує? Хіба Той, що око створи́в, — чи Він не побачить?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Хіба Той, що карає наро́ди, — чи Він не скарта́є, Він, що навчає люди́ну знання́?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Господь знає всі лю́дські думки́, що марно́та вони!
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Блаженний той муж, що його Ти караєш, о Господи, і з Зако́ну Свого навчаєш його́,
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
щоб його заспоко́їти від лиходе́ння, аж поки не ви́копана буде яма безбожному,
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
бо Господь не опустить наро́ду Свого, а спа́дку Свого не поли́шить,
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
бо до праведности суд пове́рнеться, а за ним — всі невинного серця!
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Хто встане зо мною навпроти злости́вих, хто встане зо мною навпроти злочинців?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Коли б не Господь мені в поміч, то душа моя тро́хи була́ б не лягла́ в царство смерти!
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Коли я кажу: „Похитнулась нога моя“, то, Господи, милість Твоя підпира́є мене!
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Коли мої думки́ болючі в нутрі́ моїм мно́жаться, то розради Твої веселять мою душу!
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Чи престол беззако́ния з Тобою з'єдна́ється, той, що гріх учиняє над право?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Збираються проти душі справедли́вого, і чисту кров винува́тять.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
І Господь став для мене тверди́нею, і мій Бог став за скелю приту́лку мого,
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
і Він їхню силу на них повернув, і злом їхнім їх нищить, їх нищить Господь, Бог наш!
