Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
О Боже помсти, Господи, Боже помсти, з’яви Себе!
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Піднімися, Судде землі, віддай гордим по заслугам!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Аж доки нечестиві, Господи, доки нечестиві торжествувати будуть?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Вивергають, промовляють вони пиху, нахваляються всі, хто чинить гріх.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Народ Твій, Господи, вони вражають ударами й пригнічують Твій спадок.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Вдову й приходька вбивають, сироту гублять
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
кажучи: «Не бачить Господь, і не вникає [в це] Бог Якова».
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Схаменіться, невігласи серед народу! Коли ви станете розумнішими, безумці?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Той, Хто насадив вухо, хіба не почує? Чи Той, Хто око створив, не побачить?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Той, Хто народи карає, хіба не докорить? Той, Хто сам людині дає знання?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Господь знає думки людини, що вони – марнота.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Блаженний муж, якого Ти наставляєш, Господи, і Законом Твоїм навчаєш його,
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
щоб заспокоїти його у дні лиха, поки буде викопана яма нечестивому!
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Адже не покине Господь народу Свого й спадку Свого не полишить.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Суд знову стане справедливим, і підуть услід за ним усі, праведні серцем.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Хто стане за мене проти злодіїв? Хто стоятиме за мене проти тих, що чинять гріх?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Якби Господь не був допомогою моєю, то оселилася б душа моя в [країні] мовчання.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Коли сказав я: «Хитається нога моя», милість Твоя, Господи, підтримала мене.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Коли тривожні думки множаться в нутрі моєму, Твоя втіха збадьорює мою душу.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Хіба може мати щось спільне з Тобою престол загибелі, що діє всупереч постанові [Закону]?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Натовпом тиснуть вони на душу праведника, і кров невинну засуджують [на страту].
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Але Господь став моєю твердинею, і Бог мій – скеля мого притулку.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Він поверне проти них їхні власні гріхи і їхніми ж злодійствами знищить їх; знищить їх Господь, Бог наш.
