Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Herre Gud, hvilkom hämnden tillhörer; Gud, hvilkom hämnden tillhörer, bete dig.
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Upphöj dig, du verldenes domare; vedergäll dem högfärdigom det de förtjena.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Herre, huru länge skola de ogudaktige, huru länge skola de ogudaktige pråla;
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Och så högmodeliga tala; och alle ogerningsmän så berömma sig?
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Herre, de förtrycka ditt folk, och plåga ditt arf.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Enkor och främlingar dräpa de, och faderlösa döda de;
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Och säga: Herren ser det intet; och Jacobs Gud aktar det intet.
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Märker dock, I galne ibland folket; och I dårar, när viljen I vise varda?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Den der örat planterat hafver, skulle han icke höra? Den der ögat gjort hafver, skulle han icke se?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Den der Hedningarna näpser, skulle han icke straffa? den der menniskorna lärer hvad de veta.
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Men Herren vet menniskornas tankar, att de fåfängelige äro.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Säll är den som du, Herre, tuktar, och lärer honom genom din lag;
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
Att han tålamod hafva må, då illa går; tilldess dem ogudaktiga grafven beredd varder.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Ty Herren skall icke förkasta sitt folk, eller öfvergifva sitt arf.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Ty rätt måste dock blifva rätt; och thy måste all from hjerta tillfalla.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Ho står med mig emot de onda? Ho träder till mig emot de ogerningsmän?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Om Herren icke hulpe mig, så låge min själ fulltnär uti det stilla.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Jag sade: Min fot hafver stapplat; men din nåd, Herre, uppehöll mig.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Jag hade mycket bekymmer i mitt hjerta; men din tröst gladde mina själ.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Du kommer ju aldrig öfverens med dem skadeliga stolenom, som lagen illa uttyder.
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
De rusta sig emot dens rättfärdigas själ, och fördöma oskyldigt blod.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Men Herren är mitt beskärm, min Gud är mitt hopps tröst.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Och han skall vedergälla dem deras orätt, och skall förgöra dem för deras ondskos skull; Herren, vår Gud, skall förgöra dem.
