Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Oh Gospod Bog, ki mu pripada maščevanje, oh Bog, ki mu pripada maščevanje, pokaži se.
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Dvigni se, ti sodnik zemlje; povrni nagrado ponosnim.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Gospod, doklej bodo zlobni, doklej bodo zlobni slavili zmago?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Kako dolgo bodo izgovarjali in govorili trde stvari in se bahali vsi delavci krivičnosti?
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Tvoje ljudstvo razbijajo na koščke, oh Gospod in prizadevajo tvojo dediščino.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Ubijajo vdovo in tujca in morijo osirotele.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Vendar pravijo: » Gospod nas ne bo videl niti Bog Jakobov tega ne bo upošteval.«
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Razumite, vi brutalni izmed ljudstva, in vi bedaki, kdaj boste modri?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Kdor je zasadil uho, da ne bi slišal? Kdor je oblikoval oko, da ne bi videl?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Kdor kaznuje pogane, da ne bi grajal? Kdor uči človeka spoznanja, da ne bi vedel?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Gospod pozna človekove misli, da so le-te ničevost.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Blagoslovljen je človek, ki ga karaš, oh Gospod in ga učiš iz svoje postave,
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
da mu lahko daš počitek od dni nadloge, dokler ni izkopana jama za zlobnega.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Kajti Gospod ne bo zavrgel svojega ljudstva niti ne bo zapustil svoje dediščine.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Toda sodba se bo vrnila k pravičnosti in vsi iskreni v srcu ji bodo sledili.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Kdo se bo zame dvignil zoper hudodelce? Ali kdo bo zame vstal zoper delavce krivičnosti?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Če Gospod ne bi bil moja pomoč, bi moja duša skoraj prebivala v tišini.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Ko sem rekel: »Moje stopalo zdrsuje, me je podpiralo tvoje usmiljenje, oh Gospod.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
V množici mojih misli znotraj mene tvoje tolažbe razveseljujejo mojo dušo.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Mar bo prestol krivičnosti, ki z uzakonitvijo snuje vragolijo, imel družbo s teboj?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Skupaj se zbirajo zoper dušo pravičnega in obsojajo nedolžno kri.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Toda Gospod je moja obramba in moj Bog je skala mojega zatočišča.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Nadnje bo privedel njihovo lastno krivičnost in odsekal jih bo v njihovi lastni zlobnosti; da, Gospod, naš Bog, jih bo odsekal.
