Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Ó Senhor Deus, a quem a vingança pertence, ó Deus, a quem a vingança pertence, mostra-te resplandecente.
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Exalta-te, tu, que és juiz da terra: dá a paga aos soberbos.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Até quando os impios, Senhor, até quando os impios saltarão de prazer?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Até quando proferirão, e fallarão coisas duras, e se gloriarão todos os que obram a iniquidade?
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Reduzem a pedaços o teu povo, e affligem a tua herança.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Matam a viuva e o estrangeiro, e ao orphão tiram a vida.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Comtudo dizem: O Senhor não o verá; nem para isso attenderá o Deus de Jacob.
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Attendei, ó brutaes d'entre o povo; e vós, loucos, quando sereis sabios?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Aquelle que fez o ouvido não ouvirá? e o que formou o olho não verá?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Aquelle que argúe as gentes não castigará? e o que ensina ao homem o conhecimento não saberá?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
O Senhor conhece os pensamentos do homem, que são vaidade.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Bemaventurado é o homem aquem tu castigas, ó Senhor, e a quem ensinas a tua lei;
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
Para lhe dares descanço dos dias maus, até que se abra a cova para o impio.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Pois o Senhor não rejeitará o seu povo, nem desamparará a sua herança.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Mas o juizo voltará á rectidão, e seguil-o-hão todos os rectos do coração.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Quem será por mim contra os malfeitores? quem se porá por mim contra os que obram a iniquidade?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Se o Senhor não tivera ido em meu auxilio, a minha alma quasi que teria ficado no silencio.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Quando eu disse: O meu pé vacilla; a tua benignidade, Senhor, me susteve.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Na multidão dos meus pensamentos dentro de mim, as tuas consolações recrearam a minha alma.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Porventura o throno d'iniquidade te acompanha, o qual forja o mal por uma lei?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Elles se ajuntam contra a alma do justo, e condemnam o sangue innocente.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Mas o Senhor é a minha defeza; e o meu Deus é a rocha do meu refugio.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
E trará sobre elles a sua propria iniquidade; e os destruirá na sua propria malicia: o Senhor nosso Deus os destruirá.
