Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
psalmus David quarta sabbati Deus ultionum Dominus Deus ultionum libere egit
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
exaltare qui iudicas terram redde retributionem superbis
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
usquequo peccatores Domine usquequo peccatores gloriabuntur
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
effabuntur et loquentur iniquitatem loquentur omnes qui operantur iniustitiam
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
populum tuum Domine humiliaverunt et hereditatem tuam vexaverunt
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
viduam et advenam interfecerunt et pupillos occiderunt
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
et dixerunt non videbit Dominus nec intelleget Deus Iacob
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
intellegite qui insipientes estis in populo et stulti aliquando sapite
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
qui plantavit aurem non audiet aut qui finxit oculum non considerat
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
qui corripit gentes non arguet qui docet hominem scientiam
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Dominus scit cogitationes hominum quoniam vanae sunt
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
beatus homo quem tu erudieris Domine et de lege tua docueris eum
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
ut mitiges ei a diebus malis donec fodiatur peccatori fovea
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
quia non repellet Dominus plebem suam et hereditatem suam non derelinquet
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
quoadusque iustitia convertatur in iudicium et qui iuxta illam omnes qui recto sunt corde diapsalma
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
quis consurget mihi adversus malignantes aut quis stabit mecum adversus operantes iniquitatem
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
nisi quia Dominus adiuvit me paulo minus habitavit in inferno anima mea (questioned)
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
si dicebam motus est pes meus misericordia tua Domine adiuvabat me
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
secundum multitudinem dolorum meorum in corde meo consolationes tuae laetificaverunt animam meam
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
numquid aderit tibi sedis iniquitatis qui fingis dolorem in praecepto
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
captabunt in animam iusti et sanguinem innocentem condemnabunt
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
et factus est Dominus mihi in refugium et Deus meus in adiutorem spei meae
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
et reddet illis iniquitatem ipsorum et in malitia eorum disperdet eos disperdet illos Dominus Deus noster
