Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
あだを報いられる神、主よ、あだを報いられる神よ、光を放ってください。
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
地をさばかれる者よ、立って高ぶる者にその受くべき罰をお与えください。
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
主よ、悪しき者はいつまで、悪しき者はいつまで勝ち誇るでしょうか。
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
彼らは高慢な言葉を吐き散らし、すべて不義を行う者はみずから高ぶります。
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
主よ、彼らはあなたの民を打ち砕き、あなたの嗣業を苦しめます。
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
彼らはやもめと旅びとのいのちをうばい、みなしごを殺します。
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
彼らは言います、「主は見ない、ヤコブの神は悟らない」と。
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
民のうちの鈍き者よ、悟れ。愚かな者よ、いつ賢くなるだろうか。
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
耳を植えた者は聞くことをしないだろうか、目を造った者は見ることをしないだろうか。
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
もろもろの国民を懲らす者は罰することをしないだろうか、人を教える者は知識をもたないだろうか。
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
主は人の思いの、むなしいことを知られる。
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
主よ、あなたによって懲らされる人、あなたのおきてを教えられる人はさいわいです。
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
あなたはその人を災の日からのがれさせ、悪しき者のために穴が掘られるまでその人に平安を与えられます。
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
主はその民を捨てず、その嗣業を見捨てられないからです。
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
さばきは正義に帰り、すべて心の正しい者はそれに従うでしょう。
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
だれがわたしのために立ちあがって、悪しき者を責めるだろうか。だれがわたしのために立って、不義を行う者を責めるだろうか。
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
もしも主がわたしを助けられなかったならば、わが魂はとくに音なき所に住んだであろう。
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
しかし「わたしの足がすべる」と思ったとき、主よ、あなたのいつくしみはわたしをささえられました。
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
わたしのうちに思い煩いの満ちるとき、あなたの慰めはわが魂を喜ばせます。
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
定めをもって危害をたくらむ悪しき支配者はあなたと親しむことができるでしょうか。
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
彼らは相結んで正しい人の魂を責め、罪のない者に死を宣告します。
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
しかし主はわが高きやぐらとなり、わが神はわが避け所の岩となられました。
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
主は彼らの不義を彼らに報い、彼らをその悪のゆえに滅ぼされます。われらの神、主は彼らを滅ぼされます。
